MItre Zoltánt, a Gothard Csillagászati Egyesület titkárát kérdeztük egyrészt a friss eseményről, másrészt arról, jelentenek-e veszélyt az ilyen kósza űrtörmelékek, vagy meteoritok számunkra.
-Április 6-án, hétfőn este háromnegyed nyolc körül több felvétel is készült Magyarországon, amint a légtérbe érkezett, majd a súrlódástól elégett egy kozmikus kődarab. Ez a hang-, és fényhatással is járó jelenség szinte teljesen veszélytelen, ugyanis mire a földbe csapódna, rendszerint teljesen elég a törmelék, vagy nagyon apró kavicsként csapódik csak be, általában messze a lakott területektől.
A Kassán készült felvételen jól látszik a fényjelenség
-2008-ban, Szudánban azonban kicsit nagyobb maradt a földbe is becsapódott kisbolygóból, olyannyira, hogy a becsapódás helyét is megtalálták, látható volt. Természetesen, ha egy ilyen esemény lakóterület felett következik be, annak lehetnek veszélyei.
-Komolyabb eset volt azonban a Canterbury szeretesek által 1178 június 18-án megfigyelt becsapódás, amikor a Hold felszínének ütközött egy meteorit darab, mely ütközés helyén egy kráter jött létre, lángkilövellés volt látható és a Hold egészére hatással volt a becsapódás által keltett rezgés. De valós veszélyt rejtett magában 1908-ban az úgynevezett tunguszkai eset is, amikor ugyan nem ért földet az égitest, viszont sugarasan körben minden fa kidőlt, az óriási lökéshullám hatására. A helyszíntől 60 km-re az embereket a lökéshullám ledöntötte a lábáról, még 500 km távolságban is hangosnak írták le. Hatására 4,5 erősségű földrengés volt a térségben.
-Szépen dokumentált eset a 2013-as oroszországi is, amit számtalan autóban rögzített kamera örökített meg. Ezek nagyon lényeges segítséget tudnak nyújtani a röppálya kiszámítása, a becsapódás helye, valamint az üstökös darabjának nagysága vonatkozásában is.
- A statisztikák szerint a Magyarországon látott tűzgömb havonta többször is előfordulhat, a Tunguszka esemény évezredenként egyszer. Kisebb éghajlatváltozást okozó becsapódás százezer évente, a dinoszauruszok kihalását okozó becsapódás néhány évmilliónként egyszer következhet be.
- 2029-ben és 2036-ban Apophis kisbolygó közelít meg bennünket, de nem fog becsapódni. Szintén nagyon közel halad el egy kisbolygó 2040-ben és egy másik 2048-ban, de itt is csekély a becsapódás kockázata. A jelenlegi számítások szerint 2880-ban közelít meg bennünket egy olyan kisbolygó, aminél van már egy nagyon csekély esély a becsapódásra, de ennek esélye 1:20000-hez.
.jpg)
Hogy mi történne, ha úgy alakulna, hogy egy kisbolygó épp a mi kicsiny Földünket venné célba? A tudománynak számtalan elképzelése van a védekezésre. Az állandó figyelemmel követés, pálya meghatározáson kívül lényeges tudni az égitest pontos pozícióját. Felrobbantani, ahogy azt filmekben lehet látni nem célszerű, maradjon ez Hollywood ötlete, de a pályájáról eltéríteni elméletileg több módszerrel is lehetséges. Például egy jól irányzott lövéssel, vagy lézerrel, amitől felhevül a felszíne, gázok szabadulnak fel, amelyek tolják maguk előtt a kis bolygót a rakétahatás elvén, de akár a felszínére telepített rakéta is megoldást jelenthet. Olyan elgondolás is létezik, hogy egy úgynevezett gravitációs traktorral, a gravitáció elvét segítségül hívva lehetne „jobb” pályára állítani az égi látogatót.
Vagy így, vagy úgy, egyszer már újraindult itt a Földön minden egy becsapódást követően, ez talán elég is volt a mi kis bolygónk számára, nem kéne forszírozni az „újratöltést” – hogy filmesen fogalmazzunk.
