Farkas Csaba, az ŐrvidékHáz igazgatója bevezetőjében elmondta, hogy nemcsak zenei, de magánéleti kulisszatitkokba is beavatja a jelenlévőket a 80 esztendős Petró János Liszt-díjas zeneszerző. Nem csalódtunk, így történt.
A gyermekkor
Hende Csaba Kodály Zoltánt idézte, amikor azt mondta, hogy a zenei nevelés a fogantatás idejében kezdődik. Petró Jánostól megtudtuk, hogy ő – jó katolikusként – mindig a csepregi katolikus templom orgonája mellett állt.
Egyszerűen azt történt, hogy beültem oda, nem tudom, kitől kaptam a bátorságot. Az első misén eldőlt, hogy ott maradok és orgonálok, 9 éves voltam. Aztán 1950-ben kerültem a Nagy Lajos Gimnáziumba, ott ért az első sokk, amikor az igazgató azt mondta, hogy ,,miután Te klerikális reakciós vagy, ki kell tennem téged az iskolából.” Az igazgató szeretett engem, de mégis arra kényszerítette a helyzet, hogy azt mondja, játsszak egy darabot, ekkor találkoztam először azzal a hatalommal, aki ellen nem lehetett, mi tenni – idézte fel a gyermekkor emlékeit a zeneszerző-karmester, akitől azt is megtudtuk, hogy ifi korában kalapácsvető megyei ifjúsági bajnok is volt, még Németh Pálnál is hamarabb kezdte a sportágat. Aztán már csak a zene érdekelte.
Talán 3 éves koromban jöttem rá, hogy létezik a zene. Érdekes, hogy nagyon kicsi koromra visszaemlékszem. Nyáron is este 6-7 órakor lefektettek, pedig akkor még sütött a Nap Répceszemerén, ahol valaki szénát gyűjtve mindig énekelt. Én az apácáknál tanultam Csepregen zenét, első zongoratanárom érezte a tehetséget bennem. A magyar zene ekkoriban élt át egy migrációt. 1945 után, a népzenét háttérbe szorítva szovjet dalokat kellett énekelni – tette hozzá Petró János.
Születésnap és forradalom
Petró János 20. születésnapját Győrben, konzervatóriumi hallgatóként töltött, aztán nem sokkal utána kitört a forradalom. Akkoriban az MTA munkástanácsának elnöke Kodály Zoltán volt, akit nem tartóztatott le a hatalom, nem úgy, mint a többi tagot, erre Kodály bement a politikai rendőrségre és kérte, hogy őt is vigyék be, erre a hatalom inkább mindenkit kiengedett. Volt hatalma Kodálynak.
Kitört a forradalom, engem is belöktek egy pincébe, aztán Bertalan Lajos újságírót is belökték mellém. Fegyveres kísérővel egészen a szombathelyi Király utcai Muskátlis házig vittek, idehozták a disszidálni szándékozó Mensáros László színművészt és a káldi papot is. Aztán 1957. március 9-én, - 9 fokos hidegben Kistarcsáig vittek bennünket. 340-en voltunk egy 3 szintes lovardában, felül a munkások, középen a parasztok, alul pedig mi, értelmiségiek, papok, zenészek, orvosok, tudósok. Előadásokat tartottunk, zenét, orvoslást okítottunk, szóval lekötöttük magunkat. 2 tekercs WC papírt kapott a 340 ember, én pedig arra használtam a papírt, hogy zenét szerezzek, vonósnégyest írtam rá, ám a kottát titkosírásnak nézték, megint elvittek – emlékezett a 60 évvel ezelőtti eseményekre a zeneszerző.
Mivel 1949-51-ben jöttek a Verdi, Puccini és Donizetti filmek, Petró János megtanulta a híres áriákat. Jól jött, mert volt, aki azt kérte, hogy fütyüljön áriákat és akkor bizony elővette a tudását, Bánk bánt és olasz áriákat dúdolt és fütyült, csak, hogy jobb sora legyen. Itt ismerkedett meg későbbi feleségével, aki akkoriban fagottos volt és a beszélgetésen is részt vett.
A művészlét
Akkor az a mondás járta, ha Győr, Sopron és Szombathely művészvilága egyszer összefog, akkor Budapestet meg tudja szorongatni. Egy művészt, egy zenészt nem lehet a politika keretei közé szorítani, mi a politika fölé tudunk kerekedni, az írók viszont szerencsétlenebb helyzetbe kerülhetnek – hangzott el a Hende-Petró párbeszéd során, de megtudtuk azt is, hogy politikai okokból akarták a középiskolából, majd a konzervatóriumból is kirúgatni Petró Jánost.
Az ország összes főiskolájáról és egyeteméről ki voltam tiltva. Ötödmagammal a Népművelési Intézetnek nevezett helyen végeztem el a tanulmányaimat, havonta 2 alaklommal mentem fel Budapestre – idézte fel az 1950-es évek végét, az 1960-as évek elejét Petró János.
Antikommunistaként akarták kirúgni, pedig a kommunista Világ Ifjúsági Találkozón lett 3. díjas, ott, ahol Szokolai Sándor lett az 1. díjas és Hacsaturjan volt a zsűri elnöke.
Küzdelmes évek, zenekar és koncertek
1962-ben meglapítottuk a szimfonikus zenekart, majd 1974-ig sikerült teljesen önállóvá válni. Küzdelmes évek voltak ezek. Kóródi András és a Vas megyei tanács elnöke, Gonda György is mellénk állt. 1974-75-ben nem volt költségvetés, az Állami Operaházhoz utalták a pénzt, aztán, amikor a Bartók-szeminárium is megindult már, a zenekarnak is egyre jobb híre lett, akkor már karmester-kurzust is elindítottuk. Vaszi Viktor, Simándi József, Somogyi László neve jellemezte ezeket az éveket. A karmester-versenyen volt olyan esztendő, amikor 100 feletti volt a versenyzők száma, zsűri tag is lettem. A zenekar első tagjai a bécsi szimfonikusok, a grazi zeneakadémisták, a koncertmesterek közül kerültek ki. Ekkor mondták el Tátrai Vilmosék, hogyan is kell egy zenésznek viselkedni – emlékezett az idős karmester.
Az Európa-hírű zenekar legnagyobb turnéja 44 napos volt, és Berlinben kezdték.
Akkoriban mi jártunk mindenhová, kérdezték is, hogyan lehet, hogy a szombathelyi zenészek jártak mindenhová Európában. Halle, Drezda, Ljubljana, Amerika volt a koncertek helyszíne, utóbbi helyen én ragaszkodtam a Psalmus Hungaricus előadásához. Az énekkarban 24 fő 2 méter körüli színes bőrű basszus állt és énekelt, és, ami a leglényegesebb, magyarul – mesélte a zeneművész, aki Lendvai Ernőtől tanulta a Bartók-stílust.
A beszélgetés végén még megtudtuk, hogy idén lenne 100 esztendős Simándi József, akit október 29-én, a Bartók teremben idéznek meg. Az ünnepi koncerten felcsendül a többi között a Parasztbecsület is, Petró Jánost pedig karmesterként láthatjuk majd a forradalom 60. évfordulóján.
Ezután a közönség kérdéseire is válaszolt Petró János, majd Hende Csaba ajándékot nyújtott át a jubileumi születésnapos művésznek.
