Mostanában egyre többször kerül előtérbe mind a médiában, mind a baráti beszélgetések során a felelős állattartás és az állatvédelem, arról azonban még mindig keveset tudunk, hogy mit is kell tennünk, ha valóban segíteni szeretnénk. Szabóné Kiss Csilla állatvédővel és ideiglenes befogadóval beszélgettünk az állatnevelésről, mentésről és az „idiségről”.

Az állatmentés az életed része. Hogyan segíted a folyamatot?

Adminisztrátor vagyok négy mentő csoportban és a Védőrségnek segítek. A Védőrség feladata kínzásos esetekhez való kiszállás, az oktatás és az eledelgyűjtés. Én önkéntesként leginkább az utóbbiban segédkezek.

Jelenleg 14 cica és 3 kutya tartózkodik nálad. Tervezted, hogy ennyien lesznek, vagy csak így alakult?

Öt cicánál létszámstoppot akartunk hirdetni, de így alakult. Mindegyik állat mentett, oltott, ivartalanított, a legfiatalabb 8 hónapos, a legidősebb 13 éves. Elsőre az ember azt gondolná, hogy nehéz összeszoktatni ennyi különböző nemű, korú és fajtájú házikedvencet, de ez egyáltalán nem így van. Mindegyik különböző személyiség, van a vicces, a nyugodt, a játékos. A felnőtt ivartalan cicák általában sokat alszanak, a kicsik meg egyfolytában pörögnek. Ha sokan vannak, kialakul egy rangsor.

Mi történik, ha új jövevény érkezik?

Általában elég gyorsan beilleszkednek. A felnőtt cicák jobban tudnak alkalmazkodni. Például pár éve került hozzánk egy anyacica a kölyökével, nekik pillanatok alatt ment a beilleszkedés, viszont előtte kaptunk két mami nélküli kicsit, ők már az elejétől kezdve terrorizálták a nagyokat is. Még most is rájuk kel szólnom néha, hogy viselkedjenek rendesen.

Azt mondják, a macskák öntörvényű állatok. Mennyire hallgatnak rád?

A nevét mindegyik tudja és jön is, ha hívom. De a cicák azért szelektív hallásúak, ha nem akarnak, nem reagálnak a szóra. Egyébként napirendjük van, tudják, mikor van etetés, mikor lehet kimenni. Kivéve Döme, mert ő este hétkor már nyávog, hogy kísérjem ki. A házhoz tartozik egy nagy kifutó, de neki az nem elég, őt ki kell vinni és őrizni, amíg ugrabugrál, bogarászik.

Menhelyről hoztad őket vagy utcáról mentett állatok?

A menhelyeken manapság már biztonságban vannak. Bejelentés alapján vagy egyszerűen az utcáról mentettem őket, de sok van nálam „idiben” is.

Tehát csak ideiglenesen. Mit jelent pontosan az „idiség”?

Az állatvédők által megmentett állat ideiglenes gondozója, kontrollált szerződésben megfogalmazott, szervezett körülmények között. Az „idimami” az elhelyezést valamint a legjobb tudása szerinti gondozást vállalja, és ha tud potenciális gazdit akkor segít az örökbeadásnál is. Cicát egyébként csak szerződéssel lehet örökbe fogadni.

Sokan azért idegenkednek ettől, mert félnek, hogy az ideiglenesen befogadott állat esetleg jóval tovább marad náluk, mint arra kapacitás lenne.

Van ilyen is, de sokszor előfordul, hogy az ember annyira megszereti a jövevényt, hogy örökbe fogadja. Nagyobb a szaporulat, mint a jó gazdi. Általában a hátrányosabb helyzetű állatok (például krónikus betegek, egyszeműek vagy csak egyszerűen idősek) maradnak, mert beléjük nem szeret senki.

Hogyan válhat valaki ideiglenes befogadóvá?

Rengeteg magán állatvédő menhely, alapítvány van az országban. Helyi viszonylatban az ember ismeri ezeket, így kedveléssel, ismerősnek bejelölve őket, esetleg személyes ismertség által fel lehet venni velük a kapcsolatot. A szervezetek ellenőrzik milyen a hely, hogyan és milyen állatokat tud ellátni, így bizonyos esetekben megkeresik, például bébi nevelésénél, vagy ha karantén kell egy cicának esetleg szoptatós anyacicára van szükség. De kevés az „idi”, ezért örülnek a felajánlásoknak a szervezetek.

Találok egy sérült vagy kóbor állatot az utcán. Mi a teendőm?

Ha egyedül szeretnéd véghezvinni az akciót, akkor azonnal vidd állatorvoshoz, ott elvégzik a szűréseket, megkapja az oltásokat, majd következik az ivartalanítás. Addig érdemes az állatot karanténban tartani, főleg, ha van másik háziállatod. De vannak magán állatvédők is, sintér telepek, menhelyek, akiket lehet értesíteni és intézkednek.

Végül kiemelném, hogy segíteni nem csak örökbefogadással lehet, az állatmentő szervezetek nagy örömmel veszik az adományokat vagy a fizikai segítséget is. Ha tehát kedvet érzel részt venni az állatmentők munkájában, ne habozz felvenni velük a kapcsolatot!