Márton tours-i püspök életét a történész és jogász Sulpicius Severus írta meg 397-ben, aki minden Mártonra vonatkozó információt összegyűjtött és hosszabb időt töltött nála Marmoutiers-i remeteségében. A Vita Martini a középkor legnagyobb könyvslágere volt a Biblia után.

Severus Mártont mint katonát, remetét és püspököt ábrázolja, aki Krisztust követve egyháza érdekében munkálkodik, rajta keresztül megmutatkozik Isten ereje, amikor feltámasztja a halottakat, meggyógyítja a betegeket, kiűzi a démonokat. A műfajalkotó szerzetesi életrajzok után Severus az első, aki a keresztény közösség vezetőjét, a püspököt mint aszkétát ábrázolja. Az Istennel mély kapcsolatot megélő, a világnak hátat fordító közösségi ember arcát rajzolta meg, és ezzel az egyiptomi remeték szerzetesi mozgalmának megfelelően a Krisztuskövetés új eszményét állította a késő antik társadalom elé. 

Sághy Marianne történész, az ELTE BTK Középkori és Kora Újkori Egyetemes Történeti Tanszék hab. egyetemi docense volt. A Magyar Hagiográfiai alapító elnöke 2018. szeptember 21-én bekövetkezett haláláig. Könyve a Vita Martini üzenetét Szentírás és társadalom egymásra hatásában elemzi a tőle megszokott derűs-ironikus stílusban.

„Bízom benne, hogy ez a kis mű minden szentnek tetszésére lesz, de abban is, hogy aki hitetlenkedve olvassa, az vétkezik. Biztos vagyok benne, hogy a történetekről való meggyőződés és Krisztus szeretete ösztönzött engem arra, hogy ezeket megírjam, s csak sokak által ismert történeteket jegyeztem le, és az igazságot mondtam. Remélem, hogy Istentől jutalmat fog kapni, nem ugyan mindenki, aki olvassa, hanem mindaz, aki hittel befogadja.”