Mikor kezdődött nálad a művészet felé való orientálódás?
Már óvodásként megmutatkozott, hogy van egy kreatív oldalam és elég fejlett a látásmódom. Három évesen lerajzoltam a Mamámék házát térben ábrázolva, ami egy ovistól elég meglepő. Később, amikor Vörös Ferenc által vezetett rajzórákra jártam akkor pedig nyuszikat rajzoltam, ahogy egymáshoz bújnak. Ezután jött a Művészeti Szakközépiskola, ahol a rajz mellé plusz egy szakirányt kellett választanunk. Ott dőlt el, hogy a fotózás felé orientálódom.
Pedig azért a fotós szakma elég telített. Először modell vagy fotós szerettél volna lenni?
Kevés az igazán jó fotós. Filmelemzéssel, filmkészítéssel is foglalkoztunk, nem csak magával a fotózással. Innen jött amúgy a modellkedés is. Egy tanárom kérdezett rá, hogy lenne-e kedvem kipróbálni. Örültem, mert mindig is vonzott. Azokat a mozdulatokat, amiket látni szeretnék képeimen és a filmjeimben azokat a modellek nem mindig tudják leképezni úgy, ahogy a fejemben elképzeltem, ezért sokszor én állok a kamera elé is.
Neked akkor fotósként egyszerűbb a modellt instruálnod, hiszen te mindkét oldalon álltál már, ugye?
Igen, mivel sok esetben modellként kell mások elképzeléseit megmutatnom, ezért nekem is könnyebb elmondani, mit szeretnék látni a munkáimon. Nagy segítség volt ebben a modellkedés, sokat tanultam belőle. Számomra a fotózás vagy videózás az érzelmeim dokumentálása, a célom, hogy mindig direktben adjanak az anyagok egy hangulatot, arról, amit érzek.
Hol tanultál a művészeti után?
A kaposvári egyetemen folytattam a tanulmányaimat, film szakon. Ott egyre jobban elkezdett hiányozni a rajzolás, akkor találtam ki, hogy összekötöm a kettőt. Először rajzoltam, majd gyurmából készítettem animációkat. Fontos volt számomra, hogy a kézügyességet is bele tudjam tenni a munkámba.
Miért pont gyurma?
Már a középiskolás időszakomban találkoztam a gyurmával, mint eszközzel, volt vele egy feladat és azóta szerettem volna, ha nagyobb szerepet kap a munkáimban.
Kik inspirálnak?
Tanáraim főleg, Bonyhádi Károly és Kiss Melinda nagyon sokat segítettek, ők azok, akik nagyon ráéreztek az én látásmódomra.
Milyen a te látásmódod?
Bonyhádi Károly mondta egyszer azt rólam, hogy az enyém egy kócos művészet. Mert valóban nem a tökéletességre törekszem, hanem a pillanatnyi hangulatra, az érzésre. A rajz-és gyurma animáció is pont ez, általuk tudom megkreálni a saját világomat.
Fotó: Zergi Bori/borcsaphoto
A modellkedés hogy folyatódott?
Bekerültem egy pesti castingra a L’Orealhoz, amit aztán több és több is követett. Ezek mind megerősítettek abban, hogy kapcsolatok nélkül, önerőből is el lehet érni a céljainkat. Most is hívnak, de a nyelvvizsgám miatt nem tudtam elvállalni egy felkérést sem, ha felkerülök Budapestre, akkor valószínű, hogy folytatom.
Fotó: Zergi Bori/borcsaphoto
Mert akkor ezek szerint Budapest a cél?
A mester szakot ott szeretném elvégezni animációból.
Másban nem próbálkoztál?
Az animációban mozognak úgy a figurák, ahogy én szeretném, velük könnyű együtt dolgozni. Ezeket laponként megrajzolom, lefotózom, majd egy speciális programmal összeillesztem. A gyurmánál szintén ez van. Például, ha a gyurma alakom felemeli a kezét, akkor azt mozdulatról mozdulatra el kell készítenem és lefotóznom. Ez az én világom.
Ezzel hol lehet ma elhelyezkedni Magyarországon?
Nagyon sehol, szerintem külföldön lehet piaca. Egy próbát megérne, majd hazajönnék. Sosem baj, hogy ha az ember több lábon áll, fotóztam, modellkedtem, videóztam, mindegyikbe belekóstoltam picit. De szívesen foglalkozom az emberekkel, gyerekeknek is terveznék gyurmaszakköröket, vagy mesefilmeket készíteni velük. Jó lenne népszerűsíteni a gyurmázást.
