Többször nyilatkoztad, hogy számodra mindegy ki az ellenfél, te ugyanúgy mész ki a pályára. Aztán látható is volt rajtad mindig az a nyugodtság, ami csak rád jellemző. Hogy lehet megőrizni ezt a hozzáállást, azért csak nem mindegy, hogy egy Ronaldo jön veled szembe, vagy egy harmadosztályú csapat játékosa.
Én így tanultam ezt a szakmát, hogy mindig a maximumot kell nyújtani, ki kell zárni a külső körülményeket. Mindegy, ki az ellenfél, mennyi szurkoló van, nekünk szurkolnak, vagy ellenünk. Így nőttem fel, így kerültem be az NB1-be is, és ez a mentalitás a mai napig hasznomra válik. Nekem mindegy, ki áll velem szemben, hiszen mindenki gólt akar rúgni. A játékosok közti különbséget nem tudom befolyásolni, de azt, hogy megállítsam a labdát azt igen. Ha egy ember van a stadionban, mint például a románok elleni meccsen, ugyanolyan teljesítményt kell nyújtani, mint ha százezren nézik a mérkőzést, mint amikor a Barcelona ellen védtem.
18 évvel ezelőtti híres interjúdban türelmet kértél, ha akkor valaki azt mondja, hogy ennyit kell ugyan várni, de ilyen nagy sikerek születnek majd, beleegyeztél volna?
Egyértelmű. A jó munkához türelem kell. Sok puzzle kocka kell ahhoz, hogy egy kép összeálljon. Mindenhez türelem kell, minden munkához türelem kell, én ebben hiszek. A németek is tíz éves munkával érték el a sikerüket, ugyanúgy az osztrákok is 6-7 éve építkeznek, kijutottak az EB-re.
107-szer öltötted magadra a válogatott mezét, sok csapatösszeállításban játszottál az évek alatt, mi a mostani játékosok titka, mitől lettek pont ők ennyire sikeresek?
A körülmények biztosítva vannak, nem kell bosszankodni a pálya minőségén, a felszerelésünkön. Aztán vannak olyan játékosok, akik külföldön játszanak, korábban nem lehetett kimenni, most hazajönnek, hazahozzák a tapasztalatokat, segítik a válogatottat. Saját bőrükön tapasztalták, mi az a sebesség, mi az az ütközés, milyen ötvenezer ember előtt játszani. Ők most már edzősködnek, segítik a felkészülést, röviden, most minden puzzle kocka összeállt.
Gyerekek ezreinek példaképévé váltál szerte a világon, mit mondanál nekik, mi a legfontosabb, hogy ők is olyan sikeresek lehessenek, mint te?
Az alázat. De már az iskolában is, tanulni szorgalmasan, kitartással. Mindegy például az edzéseken, hogy milyen idő van, nem szabad feladni dolgokat, türelmesen kell elvégezni a munkát. Ötévesen kezdtem el focizni, negyven évesen jutottam el az Eb-re. Rengeteg köszönhetek edzőimnek, csapataimnak, klubjaimnak, de minden reggel úgy keltem fel, hogy jobb akarok lenni. Alapvetően a munkában hiszek.
Volt olyan mérkőzés, vagy gól, amit szíved szerint kitörölnél az emlékezetedből, vagy épp amire a legbüszkébb vagy?
Természetesen voltak jobb és rosszabb mérkőzések. Kaptam potyagólt, voltak bravúros védéseim, de nem törölnék ki semmit, hiszen én álltam ott a Premier Leage-ben, a Bundesligában. Tanulhattam azoktól az ellenfelektől, csapattársaktól, akik mind a szakmára tanítottak.
Kiket fogunk látni a legjobb négy között véleményed szerint az Eb-n?
Az Eb csoportmérkőzései és a nyolcad döntő mérkőzései is azt bizonyítják, hogy lehet favoritokról beszélni, de a pályán bármi megtörténhet. A francia, olasz, német csapatok esélyesek a döntőbe jutásra, de akár egy Wales is odaérhet, nem véletlenül jutottak el idáig, sőt akár egy Izland is meglepetést okozhat. A belgákat titkos favoritnak tartom, ők nagyon régóta építkeznek, nagyon masszívak. Volt szerencsém Marc Wilmots edzővel beszélni, ő a Schalke csatára volt, jó pár évig ellenfelek voltunk, de jó kapcsolatot ápolunk egymással azóta is. Pont erről beszélgettünk, hogy ez már egy olyan generáció, amivel eredményt kell elérniük, kis nyomás is van rajtuk emiatt, de ugyanakkor a minőség, így a potenciál is megvan részükről.
