Nem nevezhető mindennapi lánynak Simon Fanni. A Szombathelyi Egyetemi Sportegyesület röplabdázója bár tart az érettségitől, határozott céljai vannak a tanulmányait illetően, és ugyanilyen eltökélt a pályán is. Nem véletlen, hogy a szurkolók egyik kedvence, mert hajt a végsőkig a 19 esztendős ifjú hölgy.

Rengeteg sportág közül miért pont a röplabdát választottad?

Nem volt azért ez ennyire egyértelmű. Édesanyám javasolta, hogy sportoljak valamit, ezért aerobikozni kezdtem, amit három évig csináltam. Ez a mozgásforma viszont nem az én világom, ezért kipróbáltam a kézilabdázást és a lovaglást is. Tehát elég aktív gyerek voltam, csak idő kérdése volt, mikor akadunk egymásra a röplabdával.

Ez pontosan hogy történt esetedben?

Az osztálytársaimmal megbeszéltük, hogy kipróbáljuk magunkat. Így lementünk a terembe és nem gondoltam volna, hogy ennyire tetszeni fog. Igazából kiruccanásnak indult, mégis itt ragadtam. Az általános iskolában még könnyen meg lehetett oldani az edzéseket, mert emellett még lovagoltam is, de amikor beléptem a Kanizsaiba tudtam, hogy döntenem kell. Egyre több tanulnivaló várt rám és szerettem volna maximumot nyújtani a pályán és a tanteremben is. Sokat töprengtem, majd meghoztam a döntést, így maradt a röplabda.

Gondolom, azért hiányzik a lovaglás is?

Természetesen, hiszen nagyon szeretem az állatokat is. Azt viszont már a döntés pillanatában tudtam, hogy ez a „szakítás” csak átmeneti lesz. Biztosra veszem, hogy amint lehetőségem nyílik rá, kimegyek a lovardába.

Kemény időszak a május, főleg ha az ember érettségizik.

Ez sajnos így van, a több száz tételt meg kellett tanulni, és mint említettem, maximalista vagyok, ezért fontos számomra, hogy jól tudjam az anyagot. Ráadásul az utolsó tanévemben vendégdiákként jártam a Savaria iskolába. Itt belügyi rendészeti ismereteket tanultam és ebből is vizsgáznom kell, mert a Nemzeti Közszolgálati Egyetemre szeretnék járni az ősztől.

Elég komoly céljaid vannak, ami a tanulmányaidat illeti. Mi szeretnél lenni?

Vám- és pénzügyőr szeretnék lenni. Korábban szemeztem a bűnügyi nyomozók életével, mert a televízióban látott sorozatok nagyon inspirálóak voltak. Aztán rájön az ember, hogy amit a képernyőn lát, az csak egy mese. Belegondoltam, hogy nem igazán bírnám a vér és a holttestek látványát, ezért inkább a gazdasági oldalt választottam.