Izgatottan vártam a péntek esti iseumi színházi darabot, egyrészt mert az elmúlt években is voltak musicalek, másrészt ez a darab Miller Zoltán legelső rendezése. Mikor megtudtam, hogy a Neil Simon álal íródott és Marvin Hamlisch által zenésített Édeskettes hármasban című darab lesz az idei felhozatal, furcsálltam. Nem tartottam nyerő lépésnek, hogy egy kétszereplős kamaratermi darabot tegyenek ki az Iseum nagy színpadára. Egyszerűen nem oda való. Hogyan játszható be egy ekkora tér? Itt korábban százszereplős, nagy díszletes, fényfestéses gigaprodukciók voltak.
Aztán ahogy felgyulladtak a fények, percről percre észrevehető volt, hogy járatódik be a darab. Lassan, de biztosan. Az Iseum oszlopai között Led falon nézhették a távolabb ülők, mi történik a színpadon. A függőlegesen egymás fölé helyezett kivetítők egyikén a szereplők látszódtak, másikon éppen egy-egy helyszín elevenedett meg. Na, ez utóbbi nem kellett volna. El tudom képzelni a stúdiót, a nyaralót, a repülőt vagy az autót, nem kell megmutatni, főleg nem a többségében gagyi minőségű grafikával. És úgy, hogy a színészi játék kimagaslik mellette.
Imádtam Szabó P. Szilvesztert Vernon Gersch-ként, jól játszik és jól is énekel. A mimikája meg egyszerűen páratlan volt, szépen idomult a komoly zeneszerző karaktere a totál dilis Sonia Walks kezdő dalszövegíró alakjához.
Amiben Trokán Anna sem bánt csínján a játékkal. Mondja, mondja és mondja a magáét végig a darabban, fél perc alatt bele lehet szeretni ebbe az előadásába. Anna gyenge pontjai a dalok voltak, sokszor volt hamis, mintha túl magasak lettek volna neki a hangok, így az ének tekintetében nagy a szakadék közte és Szilveszter között. Ez erősen rányomta a bélyegét a dalos részekre, amit a prózai egységek utána szépen kisimítottak.
Tipikus szerelmes történet az Édeskettes hármasban, szerencsére nem volt nyálas és túl érzelgős sem, lendületes volt és szerethető. Miller Zoltán rendezésen látszott, hogy nem volt teljesen kiforrott, hiányzik a rutin, de kezdetnek nem volt rossz. Nyári darab volt, amit a csillagos ég alatt, pokrócba csomagolva lehetett élvezni, de ennyi, se több, se kevesebb.
