A beszélgetés elején dr. Tilcsik György avatta be a hallgatóságot a Legio Egyesület megalapításának történetébe. 1998 júniusában egy testvérvárosban mutatta be az akkori hagyományőrző csoport Szombathely város történelmét. A rendezvényről hazafelé tartva a buszon pattant ki az ötlet, hogy miért ne terelhetnék tevékenységüket hivatalos medrekbe, így hát megalakult az egyesület. Ezután ellátogattak a német Baumholderben található katonai támaszpontra, mert egy ottani történész kiválóan értett a római kori történelemhez, ő adta az első korabeli felszerelést is a csapatnak. 1999 második felében aztán beszerezték saját felszereléseiket is, és elindult az egyesület mai tevékenysége. Arra a kérdésre, hogy hogyan lehet valaki „légiós”, csak azt a választ adta, hogy kellő őrültség és elhivatottság szükséges hozzá, egyébként bárki csatlakozhat hozzájuk. Évente nagyjából 4-5 új tagot képeznek ki, minden becsatlakozónak meg kell tanulni az alapgyakorlatokat és az eszközök helyes használatát.
A karnevál és a Legio története szinte egy időben kezdődött, így nem csoda, hogy ez a két dolog mára már összefonódott. A legiosok egyik legkedvesebb karneváli emléke, mikor 2005-ben az olasz hagyományőrző kollégákkal együtt lazítottak az egyik estén. A legiosok egyik tagja, Karcsi, mindössze annyit tudott olaszul, amit az olasz dalszövegek lefordításából megtanult. Pár pohár nedű legurítása után persze úgy gondolta, hogy ő perfekt olasz, így elkezdett beszélgetni az olaszokkal. Az este során aztán mindenki táskájából előkerült némi hazai ital, mondani sem kell, hogy hajnaltájt már eléggé oldott és vidám volt a hangulat. Annyira jól sikerült ez az „összejövetel”, hogy az olasz hagyományőrző csoport 2-3 tagja – a Ferences-kert felújítási munkálatai miatt felnyitott – kutatóárkokban aludt. Habár a többiek visszataláltak a sátrukba, mégsem tudtak reggel felkelni, így a másnap délelőttre tervezett bemutatójuk elmaradt.
Szommer Ildikó jó barátságot ápol a Legioval, mégis falakba ütközött mikor egyik évben meg akarta látogatni őket a felvonulás után a táborukban. A kapuban épp egy újonc állt, aki nem ismerte fel a főszervezőt, és nem akarta beengedni, arra az utasításra hivatkozva, hogy ide bizony nők nem léphetnek be. Néhány telefon után persze beengedték, és elégedetten konstatálta, hogy a fiúk bizony nagyon jól érzik magukat a táborban.
További karneváli történetekkel érkezünk jövő héten, amikor is a 2010-2014 közötti időszak sztorijaiból szemezgetnek majd a szervezők.
