Május 22-én az EU-tagállamok és a keleti partnerségi programban résztvevő országok kétnapos rigai csúcstalálkozóján Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke kézfogásukkor pofon legyintette a magyar miniszterelnököt, miután „Jön a diktátor” köszöntéssel fogadta. Mindezt 2015-ben, a hú de civilizált, meg kulturált, meg fejlett, meg minden EU legfelsőbb vezetőjeként. Íme:

Egyes sajtóorgánumok úgy kommentálták az eseményt, hogy „ne csodálkozzunk (mi, magyarok) ha ilyen miniszterelnököt választottunk”, akkor bizony törvényszerű, hogy hasonló dolgok történjenek az EU nagyfiúi részéről időnként. Kétség kívül, ha Juncker csak Orbán Viktorral szemben engedte volna meg magának az épp civilizált országokban teljesen idegen, színvonal alatti, sértő és egyben szánalmasan primitív magatartást, akkor az ember még elgondolkozna, mi végre is ez  a megkülönböztetés.

Megtalálható azonban az a hat perces felvétel is a világhálón, ahol szinte az összes jelen lévő miniszterelnökkel és Európa vezető politikusával történő Juncker-féle üdvözlés látható. Nos, egyebek mellett a belga miniszterelnök, Charles Michel csak egy baráti, cuppanós puszit kapott a feje búbjára – amúgy államférfihoz méltó köszönésként, az európai Régiók Bizottsága alelnökének Karl-Heinz Lambertz-nek a fotósok szem láttára kellet elviselnie, hogy ez az ízig-vérig européer politikus lekövérezi, és megpaskolja a hasát, viszont a luxemburgi külügyminiszter már akkora taslit kapott, hogy hallhatóan csattant.

Akkor, tisztelt „megérdemelte Orbán” gondolatot szerteokádni vágyó kollégák, lehet, hogy a hiba az Ön(ök) készülékében van mégiscsak, és ez a Juncker valamit tolt, mielőtt kiállt volna fotózkodni? Vagy alapból ezen a színvonalon tengeti életét? Vagy így, vagy úgy, hadd ne sz@rjunk be tőle, please, és inkább hadd maradjunk a mi kis maradi, kulturált viselkedési normáinknál, jó?