Elsőre inkább Valló Péter neve fogott meg, aztán az, hogy Jordán Tamást végre dédiként láthatom. Valló az egyik kedvenc, így nehéz elfogulatlanul beülni egy darabjára, mesterien bánik a történettel, amire aztán mértani pontossággal ülteti rá a drámát. Éppen, hogy elég legyen, néha túladagolja, néha visszahúzza közben a humort, mert az is kell, hogy a vége olyan fájón üssön. Bírom a stílusát.

Jordán Tamást pedig muszáj volt megnézni 100 éves, nagy ülepű, fejkendős dédiként, aki minden pillanatban zabál. Jordán amúgy vicces dédi volt, olasz szavakat kiabált utasításra a levegőbe, hogy az egész család egy csettintésre őt szolgálja ki. Jordán a darab nagy részében csak eszik, eszik és eszik vagy várja, hogy mikor lesz kész a következő menü. A dédi egész élete a kajálás körül forog, és az sem számít neki, hogy az egész családot kieszi a vagyonából.

Közben a történet mélységesen szomorú és lehangoló. Nagyon aktuális, hiszen van a családban az öreg dédi, akit muszáj eltartani és etetni, meg persze jó pofát vágni minden hülyeségéhez. Itt is van a családfő, aki egész nap dolgozik, hogy étel legyen az asztalon. Aztán ott van a feleség, akit kiidegel a dédi és egész nap ki kell szolgálni. Az eleinte semmittevő nénje, aki csak imádkozik. Az otthon művészként kezelt munkanélküli, aki majd csak egyszer híres zeneszerző lesz, de más munka nem nagyon érdekli. És a fiatal lány, aki nem éppen a patikában keresi meg a pénzt…

A történet első részében még megjelenik a remény, kiházasítanák a Dédit egy idős trafikoshoz, de később kiderül, hogy a matróna mindenkit mosolyogva túlél. Itt még több a poén, a közönség együtt nevet vagy épp szörnyülködik, mikor Jordán Tamás hatalmas adag tésztákat töm magába, és még a tűzhelybe is benéz, nem dugtak el véletlenül egy zacskó chipset.

De aztán gyorsan beszürkül a cselekmény. Innen pedig egyenes út vezet a lejtőn lefelé, nagyobb hangsúlyt kapnak az anyagi problémák, erősödik a családi konfliktus, ami sokszor tettlegességi is fajul. Az anyuka rezzenéstelen arccal nézi végig, ahogy a lánya gyerekszobájában a testét árulja, és még ezután sem hajlandó rendes munkát találni a család egyetlen művésze. Közben meg szépen lassan a fejükre dől az egész ház, de a dédi még akkor is ételért sztrájkol.

Mindez Jordán Tamás, Endrődy Krisztián, Bálint Éva, Trokán Péter, Hartai Petra, Kiss Mari, Bajomi Nagy György főszereplésével a Márkus Emília teremben. A jelenleg 82 éves, Roberto Cossa, neves argentin szerző 1977-ben írta ezt a képtelen komédiát, amely nagy nemzetközi sikert aratott, jelenleg is számos színház játssza világszerte. Szerintünk a Weöres Sándor Színházban is sikere lesz.