A XX. Vasi Jogásznap szakmai tanácskozásán az igazságszolgáltatás és a média volt a téma. Bírók és ügyvédek mellett neves főszerkesztők és egykori szóvivők is elmondhatták véleményeiket. 

A megnyitót mondó Spitz János, a Magyar Jogász Egylet Vas megyei szervezetének elnöke megfogalmazta, hogy a negyedik hatalmi ágként kezelt média eszközként használja az igazságszolgáltatást a szenzációéhség miatt. 

A média igazságot szolgáltat, ugyanakkor a bíróságok a szóvivőjükre hagyatkozhatnak csak – tette hozzá az egykor a Tánczos-ügyet is tárgyaló Spitz János.

A bíró
A Kúria elnökhelyettese, Kónya István más aspektusból világította meg a témát. Kiemelte, hogy nincs mit eltitkolnia a bíróságoknak a média elől, hiszen a törvényszékeknek nem célja, hanem feladata van. 
A média ne gyanakodjon, hiszen a nyilvánosságot az alaptörvény is deklarálja. Minden eszközt fel kell használni, hogy az ítéletek magyarázata a társadalomhoz eljusson. A média teremtő hatalom, nemcsak felemel vagy letaszít, de az ártatlanból is bűnöst kreál, és a bűnöst is felmentheti. Volt olyan eset, amikor a bírósági ügy sajtótudósításából az ítéletet hozó bíró nem ismert rá a saját ügyére - tette hozzá a Kúria elnökhelyettese. 

Kónya István nagy érdeklődéssel kísért felszólalásában azt nyomatékosította, hogy a szakszerű bűnügyi tudósítás ma sem megoldott, ezért érdemes lenne átgondolni, hogy a bíráknak meg kellene szabadulniuk hallgatási kényszerüktől. 
Nem szabadna eltiltani azt a bírót a megszólalástól, aki szeretne megszólalni. Ugyanis senki nem ismeri úgy az ügyet, mint a tárgyaló bíró. Az értékvesztéssel küzdő társadalmunk még mindig elvárt magatartási minimumként tekint az igazságszolgáltatás ítéleteire. Az igazságot megszemélyesítő római istennőnek, Iustitiának a szeme van bekötve, nem a szája – fűzte hozzá a Kúria elnökhelyettese.     

Az ügyvéd
A Magyar Ügyvédi Kamara elnöke, Bánáti János a témával kapcsolatban kiemelte: a sajtó a leegyszerűsítésben érdekelt, miközben a bizonyítás, az ítélethozatal sokkal komplexebb, amit szinte lehetetlen a média által szűkre szabott időben megjeleníteni. A média a kirívó, a rendkívüli esetek megjelenítésében érdekelt. A kivételt, a szenzációt keresi. 

Az ügyvéd médiaszerepléséről, megnyilvánulásairól elhangzott, hogy van olyan kérdés, amikor a védő soha, semmilyen körülmények között nem szólalhat meg. Büntetőügyben a védő elsőként soha nem szólalhat meg. A megszólalások követő rendszerűek. Általában a nyomozóhatóság oldaláról jut ki a hír, az információ. Az etikai, magatartási szabályok tekintetében irányadó, hogy csak a terhelt érdekében szólalhat meg a védő. A legdurvább ügyvédi szabálysértés, ha kizárólag toborzásra használja fel az adott ügyet. 
Az ügyvéd megszólalhat a saját ügyében, ahol ő járt el védőként, és akkor is, ha egy általános jogkérdésben, ha a média kérdez. Ám nem szólalhat meg, akkor, ha ő nem volt része az ügynek. 

A főszerkesztő
Borókai Gábor, a Heti Válasz főszerkesztője szakmai hozzászólásában a sajtó oldaláról mondta el véleményét. Szerinte nincs média, egyes médiumok vannak, melyek kiszolgálják megbízóikat. A bajok mindig abban állnak, ha mindenki a saját maga hasznát keresi.
A média nem önmagáért, hanem a közönségért való. Nem az újságírót, hanem a közönséget, a célcsoportot kell tekinteni, ha rájuk nézünk – mondta a HírTv egykori vezére. 

Hozzátette: az olvasottság, a nézettség, a hallgatottság – ez a piaci szempont. Végig kell gondolni, hogy a saját közönségünk milyen típusú tájékoztatást vár tőlünk. Egy-másfél perc jut a gyilkossági hírre, a közélet legfontosabb eseményeire. Be kell mérni, mit szeretne a célközönség a jó előre megszabott időkorlát alatt.  Nincs cizelláltság, hosszan elmesélt történet, a lényegre kell törni azonnal, mert a befogadó közönség ezt igényli. A cél az, hogy az összkép hiteles maradjon. A média nemcsak nem egységes, még versenytársai is egymásnak a különböző médiumok. 

Borókai Gábortól azt is megtudtuk, hogy egy újságírónak folyamatosan gyorsnak, érdekesnek és eladhatónak kell lenni. 

A szóvivő
Borbély Zoltán ügyvéd, az MLSZ volt szóvivője mindkét oldalon nem kevés esztendőt töltött el, bevezetőjében azonnal a lényegre tért: az a csapat, amely minden meccsét zárt kapuk mögött akarja játszani, ne akarja, hogy a közönség neki szurkoljon.
Voltam ügyész, dolgoztam bíróságon, ügyvédkedtem, de sportújságíróként és szóvivőként is tevékenykedhettem. Ezért jól tudom, hogy számos olyan eset volt, amikor a nyilvánosság tájékoztatása nem veszélyeztette, sokkal inkább elősegítette az ügy megoldását. A sajtó munkája tehát nagyon sok esetben segít – hangsúlyozta, majd azt is hozzátette, hogy a nyilvánosság árthat, amikor rájön a bíró, hogy nem tudósítás, hanem film készül a tárgyalásról, mert akkor okvetetlenül szerepelni kezd. A bíró nincs felkészülve arra, hogy egy film főszereplőjévé válhat. A frusztráció azonban idővel megszűnhet.    

Sárközy Tamás professzor, a Magyar Jogász Egylet elnöke vitazáró összefoglalójában aláhúzta, hogy a sajtó az igazságszolgáltatás szempontjából életveszélyes, hiszen a közvélemény azt hiszi el, amit megír az újság. 

Azt már csak e sorok írója teszi hozzá, hogy szinte lehetetlen igazat adni bármelyik félnek, hiszen objektív érdekellentét áll fenn a két szakma között.