Újra a remek magyar borok és az irodalom kohéziójára épült a Borok és mendemondák utolsó előadása a Deck Bistróban, most éppen a költészet napja adta az aktualitást. 1964. óta április 11-én ünnepeljük a magyar költészet napját, sőt ezen a napon született Márai Sándor író is. Most is Fűzfa Balázs egyetemi docens és tanítványai, Rozmán Kristóf, Kocsis Marcell, Doma Bence és Lutor Katalin előadásaikkal avattak be mindenkit Weöres Sándor, Pilinszky János vagy épp József Attila költészetébe.

Szokták mondani, hogy Magyarországon az egy főre eső költők száma a legnagyobb. De mire is való a költészet? – tette fel a kérdést az irodalmár. „Arra való, hogy egy kicsivel közelebb kerüljünk egymáshoz, és közelebb kerüljünk önmagunkhoz. Hogy jobban megismerjük a másik embert és jobban megismerjük saját magunkat.”  A költészet napja arra is való, hogy mindannyian elgondolkodjunk a költészet lényegéről, arról, hogy ez nem más, mint a nyelv segítségével való megértése a világnak.

Ismerik József Attila: Nem én kiáltok című versének sorait? –

„Hiába fürösztöd önmagadban, Csak másban moshatod meg arcod.”

Fűzfa Balázs hozzátette, tanítványaival szokták ezt a két sort a Facebook ősének mondani. Érdekes, hogy pontosan erről szól ez a közösségi média is.

Az este folyamán a legszebb szerelmes verseket kereste a közönség. Mindenki fel is írhatta egy papírra, ő melyiket gondolja a leglamúrosabbnak. A díj pedig nem volt akármi: egy dunsztosüvegnyi napsütötte, déli harangszóval átitatott csöngei levegő. A Vas megyei település, Csönge József Attila és Weöres Sándor életében is fontos helyszín volt, igazi kuriózum volt ez az ötletes ajándék.

Fűzfa Balázs persze közben olyan titkot is elárult – révén, hogy borestről van szó-,  hogy egyes költők mennyire szerettek a pohár aljára nézni. Ady Endre például napi öt liter bort és egy üveg konyakot öntött magába.

Közben pedig a szokásos módon három magyar borvidék borászai kínálták a borokat. Szerda este az Észak-Dunántúl, Etyek környéki borok, a Keszthely melletti Bezerics Borház és a villányi nedűk voltak terítéken. Az irodalmi csemegék mellett pedig igazi különlegességeket lehetett kóstolni: medvekolbászt és füstölt szarvashátszínt.

Ahogy pedig az est vége felé a borok fogytak, úgy nőtt bennünk, a közönségben az igény egy következő hasonló borestre. Reméljük lesz folytatás.