Téged a szombathelyi közönség a Soulutionből ismer, de a zenekar tavaly feloszlott, miért döntöttetek így?
Nagyon szép sikereket értünk el a csapattal, például játszottunk az A38-on is, több nevesebb fellépő előzenekara is voltunk. Vannak szép emlékeink, de nem sajnos már nem működött tovább ez a formáció.
Hogy élted meg a váltást?
Meglehetősen rosszul. Nagyon szerettem csinálni, hiányzott a színpad, ugyanakkor egyszerre éreztem egyfajta fellélegzést is, mivel már nem működtünk jól. Ahogy a Soulution a vége felé közeledett, elkezdtünk gondolkodni egy újabb csapaton, a szólógitárosunkkal, és egyben jóbarátommal- Szalával (Szalacsy Tamás- a szerk) és a bátyámmal (Farkas Árpád/ex-Soulution). A sors jó volt hozzánk, és minden szálat úgy alakított, hogy számomra jelenleg a lehető legjobb zenekar állt össze végül, mind a tagok zenei tudását és irányzatát tekintve, mind az egymáshoz való hozzáállást és kölcsönös tiszteletet. Nagyon kellemes atmoszférája van a próbáknak, ami nem feltétlenül adott egy-egy zenekarnál. Szerencsések vagyunk.
Mióta van az új zenekar?
Idén januárban alakultunk. A zenekart Kaposi Balázs és Szalacsy Tamás gitárosok, Farkas Árpád - billentyűs, Bucsin Tamás - basszusgitáros, Jánny Zoltán -dobos, és jómagam alkotjuk. Teljesen friss a történet, ehhez képest máris két profi stúdióban rögzített dalunk van már, amelyek elérhetőek a YouTube-on
Hogy szoktatok össze?
Mindenkinek volt néhány dalötlete, és ebből alakult ki ez az irányvonal. Az első dalok, amelyek kikerekedtek teljes egészekké, Kaposi Balinak az alapötleteiből születtek. Próbateremben rögzítettük a zenei alapot, én hazavittem, hallgattam, és megírtam rá a dalszöveget és a dallamot. Véleményem szerint nagyon nehéz magyar dalszöveget írni, sokkal nehezebb mint angolul. Ebben szerintem sokan egyetértenek, akik valaha próbálkoztak vele, szóval ez nem valamiféle mentegetőzés. A lényeg, hogy kihívást érzek benne, és hiszek abban, hogy egyre jobban fog menni. Vagy ha nem is egyre jobban de legalább hullámokban írok majd jó szövegeket.
Mi lett a zenekar neve?
Gargantua. Tudom, nem egy hétköznapi szó, de nagyon nehéz zenekarnevet választani. Hetekig gondolkodtunk rajta, ez pedig eléggé semmit-és sokatmondó is egyszerre, direkt. Nem akartam sem szócsavarokat, sem indokolatlan humort belecsempészni, sem angol szavakból összetenni valamit, ami máris kölcsönöz valami hangulatot a zenekarnak, amit lehet ,hogy nem ad vissza majd később dalokban. A Gargantua név az Interstellar című sci-fi filmben hangzik el -egyébként egy 1500-as években íródott regény címe, melyben óriások vannak, feltételezem a film is innen merített-, ugyanis egy gigantikusan nagy feketelyukat hívnak így a filmben, mely eleinte mint ismeretlen veszélyforrásként van jelen. Ugyanis annyit tudunk manapság a feketelyukakról, hogy mindent magába szippant, még a fényt is elnyeli, s nem tudni hová kerül az elnyelt energia, majd a film végéhez érve az abszolút és utolsó megoldást jelenti, amely új kapukat nyit, új eszközöket ad. Reméljük, majd a zenénk is „magába szippant”-ja a hallgatókat, természetesen csakis pozitív értelemben. Így gondoltam ez hordozhat képletesen annyi jelentést, mint amennyit én tulajdonítanék egy zenekarnévnek. Így emellett döntöttünk végül.
A dalok miről szólnak?
Egyelőre arról, amit a srácok alap zenei ötletei adnak érzésben az itthoni visszahallgatások alatt. Érdekesség még, hogy amikor írtam a „Meddig megyünk még ?!” c. dalunk szövegét, ahhoz egy körülbelül 10 évvel korábbi-, az asztalfióknak írt versemből merítettem ötletet, így született meg a refrén. Ez csak azért érdekes mert a szöveg magában hordozza azt a gondolatot, hogy milyen érdekes viszonya van a múltnak és a jövőnek a jelenre hatva. Ráadásul a Gargantua is rejt hasonló érdekességeket, de ne is filózzuk túl, bár én szeretek filozofálni.
A Régi álmok viszonylag könnyebben „adta magát” ha lehet ilyet mondani, a zene hangzása nagyon közel áll a lelki világomhoz, így a szavak is könnyebben előbújtak. Amikor elkészültek a szövegek, megmutattam a csapatnak és nagyon tetszett nekik, így indulhattak is a felvételek Sopronban, az MD Stúdióban, ami köszönhetően Schmiedl Tamásnak (Moby Dick zenekar) hatalmas élményt nyújtott a zenekarunknak.
Meg lehet határozni a stílust?
Ha nagyon muszáj lenne a zenekart besorolni valahová, akkor talán pop-rock kategóriához tenném, bár nekem kicsit visszataszítóan hangzik a pop-rock megfogalmazás, ugyanis született jó pár olyan dal ilyen kategóriában, amelyek nem épp a kedvenceim. Még forr a zenekar és képlékeny is jó értelemben véve. Sokat próbálunk, jammelünk, s ezek meg fogják hozni a további eredményeket is, míg nem összeáll egy koncertprogram. Ez nem olyan sokára meg is fog történni, szóval, nemsokára jövünk Szombathely!
