Bruce Mozert nem kötött kompromisszumokat, ami odáig vezetett, hogy a víz alatti fotózás egyik úttörője lett. Az 1940-es években az amerikai álmot kellett bemutatnia egy reklámkampány részeként, a végeredmény viszont mindenkit meglepett.

Persze nem csak a víz alatt fotózott, hanem filmforgatásokon is, a klasszikus Tarzant és a A fekete lagúna szörnyét is díszletfotósként jegyzi. Gary Monroe most egy könyvet jelentetett meg Bruce Mozert munkásságáról, ami a "Silver Springs: The Underwater Photography of Bruce Mozert" (Ezüst Tavasz: Bruce Mozert víz alatti fotói) címet kapta.

A cím viszont nem valami elvont fogalomra, hanem magára a reklám tárgyára, vagyis a Silver Springs Parkra utal, ami Floridában található. A park a marketing kampányához kérte fel a fotóst.

A poén az, hogy eredetileg Monroe sem ezt akarta, egész más céllal kezdett el a Silver Springs után kutatni, de akkor egy ajándékboltban meglátta Mozer képeit, amik annyira lenyűgözték, hogy egyből elindult, hogy megkeresse Bruce-t.

Bár reklámnak indult, sokkal több lett belőle. A képek annyira kifinomultan és profin sikerültek, hogy az amerikai álmon túl már valami mást is kapunk. Mindezt annak ellenére, hogy Mozert túlságosan öntudatos volt ahhoz, hogy időtlen és jelentéssel teli képeket lőjön egy marketing kampányhoz.

Monroe rámutat arra is, hogy Mozert figyelmét semmi sem kerülhette el, még kísérletezés közben is a tökéletességre törekedett. Így az egész sorozat olyan, mintha a szárazföldön készült volna. Apró súlyokkal oldotta meg, hogy a hula táncos fű szoknyája ne lebegjen szanaszét a vízben, a pezsgő Alka-Seltzer tablettából (ez egy fájdalomcsillapító) készült, a grillező füstje pedig sűrített tejporból.

Mozerték sok anyagot teszteltek a víz alatt, a nyílnak például el kellett hagynia az íjat és el kellett érnie a célpontot is. A Silver Spirngs projektnél egy sor extrára volt szükség, mert az illúzió kulcsa a valóság volt.

Egy sor teljesen átlagos és hétköznapi tevékenységet tudott valósághűen ábrázolni a víz alatt, ami egészen elképesztő.

Bár a víz alatti fotózás ma már nem számít extrának, egy jobb okostelefonnal is kivitelezhető, de ennyire megrendezett formában azóta is csak kevesen próbálkoztak ezzel a műfajjal.

A képek szereplői vagy baráti társaságok, vagy szerelmes párok, akik épp szociális életüket élik. Mindezt az 1950-es évekre jellemző, fehér férfiak által dominált világban, mert ez volt a trend és az elvárás is.

Azért a csinos lányokat sem hanyagolta, több fotóján is szembe megy az elvárásokkal és inkább a nőiességet hangsúlyozza, mert az amúgy is jobban mutat.

Míg a képek még mai szemmel nézve is lenyűgözőek, Mozert számára ezek nem jelentettek többet néhány eladható fotónál, amikért egész jó pénzt kapott akkor.