A Szombathelyi Swietelsky-Haladás VSE együttesét éveken keresztül lesajnálta az egész ország, hiszen jobbára az élvonalban a tabella második feléhez tartozott. Korábban pedig nem is egyszer került nehéz helyzetbe a zöld-fehér együttes. Épp ezért elismerésre méltó a szombathelyiek teljesítménye, hiszen Mészöly Géza érkezésével csak a szemlélet és a mentalitás változott a keret gerince nem. Tehetséges fiatalok, rutinos labdarúgók és légiósok alkotják a csapatot.

A Haladás egyik ikonja Halmosi Péter, aki már tiniként letette a névjegyét. Hosszú időt töltött Ausztriában, Angliában és a Debrecen színeiben is maradandót alkotott, végül hazatért. A balszélsőt kérdeztük az elmúlt szezonban tapasztalt látványos változásokról:

Őszinte leszek, nagyon jó érzés egy ennyire jó csapatban játszani, ahol nem csak társak vagyunk, hanem családtagként tekinthetünk egymásra. Talán nem szerénytelenség azt állítani, hogy igazi sikertörténet a Haladásé...

Mire gondolsz pontosan?

Csak a véletlenek furcsa játékának és a keresztbe veréseknek köszönhetően vagyunk a tabella hetedik helyén. Azt azért mindenki láthatja, hogy egyetlen győzelemmel több pozíciót lehet előreugrani, de ennek ellenkezője is igaz. Kiegyenlítettebbé vált a bajnokság és ezért külön öröm a szereplésünk. Korábban nem volt jellemző a Haladásra ez a stabilitás. Másfél éven keresztül a Hali a legjobb 5 helyek egyikén állt. Ismétlem, csak a sérülések és a keresztbe veréseknek köszönhetően csúsztunk a hetedik helyre.

Lényegi változás igazából nem volt, hacsak Mészöly Géza érkezését nem vesszük annak.

Azért előtte is volt jobb periódusa a csapatnak. Én azt mondom inkább, hogy leszámítva a két évvel ezelőtti bent maradást, a Haladás az elmúlt 7-8 évében még nem szerepelt ennyire jól. Bronzérmet szerzett, stabil élvonalbeli csapattá vált. A szurkolók bizony emlékezhetnek még arra, amikor rendszerint liftezett a Hali. Persze ez nem azt jelenti, hogy megelégedne ennyivel a csapat. Szeretnénk tovább írni a szombathelyi sikerszériát.

Amelynek Halmosi Péter is a tagja. Kérdés meddig szeretnél játszani?

Ameddig erővel bírom. 37 éves vagyok, szerencsére elkerültek a sérülések, nem kellett hosszabb időt kihagynom. Nem érzem egyébként a szó szoros értelmében öregnek magam, de ha nem bírom, én fogom feltenni a kezem, hogy köszönöm, ennyi volt. Viszont két nagy álmom még van. Az egyik, hogy az új stadionban is pályára léphessek, a másik pedig a 2019-es év. Ekkor lesz a Haladás kerek 100 éves, akkor viszont már 40 éves leszek. Egyébként célok nélkül nem is lehetne játszani, így van ami motiváljon...