Sokan hajlamosak vagyunk úgy érezni a hétköznapi taposómalomban, a napi gondok között, hogy nehéz sorunk van, küszködünk az élettel. Ilyenkor akár terápiás céllal javaslom, gondoljunk bele olyan emberek sorsába, lehetőségeibe, akik önhibájukon kívül jelentős hátránnyal jöttek a világra, és mégis úgy érzik, teljes életet élnek, még boldogok is.
Bessie Woods az 50-es, 60-as években gyakran használt gyógyszer, a Thalidonid-nek „köszönhetően”- melyet édesanyja szedett terhessége alatt - úgynevezett rövid karral jött világra. A körülbelül az egészséges emberek felkarjának feléig érő karjaival egy-két dolgot meg tud ugyan oldani, de a kezeinkkel végzett feladatok többségét nem. Még öt éves sem volt, amikor édesapja először lábujjai közé helyezett egy ceruzát. Egyiken sem gondolták, hogy ez az egyszerű ötlet egész életét befolyásolja majd. Kiderült ugyanis, hogy Bessie az átlagnál jóval érzékenyebb és finomabb mozdulatokra képes lábakkal rendelkezik. Megtanult rajzolni, és írni is lábaival. Később, az iskolában is használta saját technikáját, olyannyira, hogy sikeresen le tudott érettségizni.
„Kezdetben úgy gondoltam, nem bírom ki, de most már máshogy vélekedem” – nyilatkozta Bessie. Az írás mellett még számtalan hétköznapi feladatot el tud végezni lábaival. Így nyitja ki autók ajtajait, felkacsolja a villanyt, vagy éppen hobbijának hódol. Apró, miniatűr székeket készít, ruhaszárító csipeszek segítségével. Ez megnyugtatja, leköti, és rendszerint miután elajándékozza őket, még örömet is tud velük szerezni.
Persze neki sem volt mindig könnyű. Az iskolában rendszeresen csúfolták, kiközösítették. Nem szívesen emlékezik ezekre az évekre, viszont ezalatt tanult meg lábaival szinte ugyanúgy írni, mind kezeivel. Gondot általában az jelenti számára, ha valamit például egy polcról szeretne levenni. Ilyenkor egy speciális, hosszú, egyenes eszköz segítségével, megnyújtva kezeit tud csak boldogulni. Érettségit követően a floridai Warm Springs-be ment, hogy hétköznapi életben szükséges mozgását fejlesszék. Itt tanult meg egyedül felöltözni, tisztálkodni.
Lelkipásztora, L.C.Teasley mesélte, első alkalommal kocsijához közeledve ki szerette volna nyitni az ajtót Bessie számára, de ezt ő nem engedte. „Megoldom egyedül, köszi” – előzte meg Teasley-t. Miután hivatalosan munkaképtelen, segélyből él, és bár nem ment férjhez, mégi s nagy családja van, számtalan közeli, s távolabbi rokonnal.
„Igazából mondhatjuk, hogy teljes életet élek, még vezetek is, el tudom magam látni” – összegzett Bessie. Boldog, és bár sokszor ábrándozik arról, milyen is lenne „hosszú” karokkal, elfogadta sorsát. Lelkipásztora szavai mélyen hatottak rá. „Ha Isten valahonnan elvesz, azt máshol visszaadja.”
