Félreértesz.  Valójában szeretem a Mindenfélében Hívő Embereket, mert nagyon aranyosak, és szórakoztató nézni, hogy mindig mindennek megtalálják az okát.  Csak hát amikor látom, hogy nem boldogok, akkor szétfeszít a kíváncsiság.  Mert azt az egyet sosem tudják hitelt érdemlően megindokolni: láthatóan többet tudnak a világról, nyitottabbak, bölcsebbek, elnézik a tudatlanságomat, hogy miért jöttem össze oroszlán nővel, amikor ikrek vagyok, meg hogy miért nem paleósan kérem a marhapörköltet – aztán jaj, mindig elesnek valamiben, és fáj.  Talán úgy van ez, hogy ha nem fájna, nem is éreznék, hogy élnek: hiszen mit ér a jin jang nélkül, ugyebár?

Magánügy

Felnőtt emberek vagyunk.  Ennek két érdekes hozadéka van: egyrészt a szabadság, hogy akármit gondolhatsz, akármit hihetsz, senki sem fogja számonkérni rajtad.  Másrészt viszont, egy felnőtt embernek már elvileg okosnak kéne lennie, alapszinten értenie kéne a világot.  Tudnia kellene például, hogy egy háromatomos molekulának, amilyen a H₂O, nem lehet emlékezete, főleg akkor nem, ha szabadon áramlik össze-vissza.  Tudnia kellene, hogy a manilai csodadoktor sem tud benyúlni puszta kézzel az emberi testbe, hiába látszik úgy a filmen, és tudnia kellene, hogy több tízezer fényévre lévő csillagok vajmi kevéssé lehetnek hatással egy újszülöttre, különösen annak a sok évvel későbbi személyiségére.  Eleve tudnia kellene, hogy mi az a fényév, vagy hogyan épül egy ember személyisége, de általában ezt sem sikerül.  Felnőtt ember létére kb ahhoz elég okos, hogy megmosolyogja a saját gyerekét, amikor az elhiszi, hogy van Télapó.

A hülyeség persze magánügy, mindenki szabadon lehet hülye, és sajnos ez mindenki másnak nagyszerű üzleti lehetőség.  Pillants csak körül!  Az egész kereskedelem ebből él, az egész hollywoodi filmipar ebből – ha hirtelen megszűnne az emberi hülyeség, tízmilliók maradnának állás nélkül, vagy (ami még szörnyűbb) kényszerülnének arra, hogy életükben először hasznos munkát végezzenek.  Addig jó, amíg ez nem történik meg.

Őszintén: kevés olyan aljas dolog van, mint sokkal butább emberektől elvenni a pénzt.

A Sötét Anyag

Akiket régen vásári zsonglőrnek, szemfényvesztőnek meg kuruzslónak ismertél volna, azok most a világ legsikeresebb emberei.  Ha ahelyett, hogy könyvelőirodát vagy ruhaboltot tartanál fenn, egyszerűen PI-vizet kezdenél árulni, észrevennéd, micsoda kiaknázatlan anyagi forrás van a csapteleped mögé rejtve.  Vagy tudod mit?  Jósolj!  Azt még könnyebb, be kell hozzá sötétíteni a szobát, meggyújtani egy füstölőt, és az odatévedőknek megjósolni, hogy egészséges lesz a gyerek, vagy hogy együtt marad velük az, aki megcsinálta nekik.  Van ennél tisztább bevétel?  Embereknek eladni azt, amit nagyon szeretnének hinni?  És ne félj, úgy tejelnének érte, mint a kisangyal.  A mai napig hallani komoly arccal olyan történeteket, amiknek az az utolsó sora, hogy „a látó már akkor megmondta, és úgy is lett”.

Hogy lehet ez?  Az ember döbbenten áll, amikor azt látja, hogy ezerszer megcáfolt, eleve józan paraszti ésszel belátható hazugságoknak tömegek dőlnek be.  Talán nem világos, hogy a homeós gyógyszer belül sima tejcukor, és egy csepp hatóanyag nincs benne?  Talán nem egyértelmű, hogy a jövőt nem lehet látni, vagy ha mégis látná valaki, az milliárdos összegekért árulhatná a tudását?  Hogy eleve gyanús, ha nem lottózik?  Dehogynem.  Rá lehet jönni.  Az agyad valahol tudja is.  De hát akkor miért, miért?  Mi ez a szörnyű nagy titok?

Hazudjatok valami szépet

Három fő oka van, amiért elhiszed ezeket a szánalmas hazugságokat.  Az egyik az, hogy hinni akarod őket: szebb világot mutatnak be, olyannak festik le a dolgokat, amire felsóhajtasz, hogy bárcsak úgy lenne, és a „bárcsak” a hölgyeknél nagyon könnyen átfordul valóságérzetbe.  Jobb érzés úgy felkelni, ha az újság már kora reggel arról tájékoztat, hogy minden rendben lesz: valahogy önmagában ettől már rendben is van minden.

A másik ok, hogy fontosnak érezheted magad.  Figyeld meg, hogy az összes ilyen trükknek mindig te vagy a célpontja: a horoszkóp mindig hozzád beszél, a jós mindig neked ígér szerencsét, az energiáknak mindig te vagy a középpontja, az előző életedben meg mindig te voltál az egyiptomi hercegnő, abból is mindig az a kettő, akinek te is tudod a nevét.  Tudják, hogy hiú vagy és szeretnél borzasztó fontos lenni, ők pedig nagyon szeretnék, ha odaadnád a pénzedet, amit olyasmivel kerestél nagy nehezen, amihez ők sajnos nem értenek.  Mert ők nem értenek semmihez.  Ők ahhoz értenek, hogy te milyen buta vagy, és sajnos ebből meg tudnak élni.

A harmadik pedig az, hogy fogalmad sincs a világról.  Hogy úgy élsz a csodák között, hogy azt sem tudod, mi hajtja őket, és néha összekevered a fikciót a tudománnyal – néha tényleg elhiszed, amit józan ésszel nem lehet elhinni.  Neked a mikrohullámú sütő meg a wifi router is rejtély, hát akkor ezzel az erővel működhet a csakratisztítás meg az aurafényképezés is.  Mit lehet tudni, nem igaz?  Hiába mondják azok, akik sebváltókat, mobiltelefonokat meg operációs rendszereket terveznek, hogy „csókolom, mi elég jól értjük a valóságot, és tudjuk, mit lehet meg mit nem”, úgyse hiszed el nekik, mert képtelen vagy felmérni, hogy mennyivel többet látnak a világból.  Azt hiszed, el lehet őket intézni annyival, hogy „ők sem tudnak mindent”, meg főleg hogy „ők is tévedhetnek”, ez a nagy divat mostanában, ez hajtja az összes korszerű bullshitmotort.  Mindenki úgy akar okos lenni, hogy elhiteti a közönséggel, mekkorát tévedett egy korábbi (tényleg) okos ember.  Mindenki azzal akar a tudomány mellé felkapaszkodni, hogy úgy tesz, mintha már lelökte volna.

Álmodj tovább

Nem akarlak felébreszteni ebből a tudatlan révületből.  A pontosság kedvéért megjegyzem, hogy már most is egy arrogáns, beképzelt tuskónak tartasz, amiért huszonöt különböző irányból leírtam, hogy buta vagy – mert nem arra gondolsz, hogy az összes olvasónak írok, és sok lesz köztük a buta, hanem hogy téged sértegetlek.  Ennek alapján egyébként csakugyan.

Viszont amire nagyon szépen meg akarlak kérni, az konkrétan két dolog.

Az egyik, hogy léccilécci, soha ne adj pénzt a csalóknak.  Jósok, sorselemzők, kártyavetők, fekete és fehér mágusok, telefonos gyógyítók és társaik: köszönjük, tessenek a kettes ablakhoz fáradni!  A te pénzedet nem a legyek hordták össze, te értesz valamihez, és abból élsz.  Inkább költsd magadra meg a szeretteidre.

A másik, hogy vedd észre, hogy a tévhitek fertőzőek, és ha téged már menthetetlenül be is szippantottak, és eszed ágában sincs kijönni – legalább ne add tovább.  Legalább a többiek hadd éljenek egészségben, boldogságban, hadd ne szedjenek a valódi betegségre hatóanyag nélküli tablettát, hadd ne keressék a csillagokban annak az okát, hogy elment a villamos, és hadd ne féljenek a Láthatatlan Csávótól, aki egyszer majd, ha olyanja van, a pokolra küldi őket.

Legyen az tényleg a te magánügyed, hogy miben hiszel.

Kellner Dénes