Három éve, hogy a Haladás VSE-Sportiskola játékosa, Fazekas Szilvia Szombathelyre került. A több poszton is bevethető röplabdázó egyébként már edzőként is dolgozik, ráadásul hamarosan államvizsgázik.

Rendkívül lelkes, segítőkész és mindig odateszi magát a pályán – mondták róla a csapattársai. Fazekas Szilvia azonban minden mérkőzésen mindent elkövet, hogy csapata sikerével záródjon a találkozó.

Milyen poszton játszol pontosan?

Elég kalandos volt ebben is az utam, hiszen liberoként érkeztem, ezután centerré váltam, amelyet a sérülések számlájára írhattunk. Idén pedig négyes ütőként játszom, ami egyben a kedvenc posztom. Úgy is mondhatjuk, hogy mindig is itt szerettem volna röplabdázni.

A szezon elején azért nem voltál ennyire optimista, ugye?

Új poszton mutatkoztam be, a csapat gerince kicserélődött, szóval jól látod. Engem is meglepett, hogy ennyire hamar összeálltunk és jöttek az eredmények. Azt szokták mondani, hogyha sok fiatal érkezik, akkor kapkodóvá válhat a játék. Nálunk ez mégsem érezhető.

Mitől emelkedik ki a Pécs, Balatonfüred és a Szombathely trió a mezőnyből?

A többi csapat nevében nem nyilatkozhatok, de mi a kemény munkában hiszünk. Heti 5 edzésünk van, amelyiken igyekszünk ott lenni. Nyilván az idősebbeknek, ahol gyerekek is vannak nehezebb megoldani ezt. A mérkőzéseken segítjük, beszélünk és támogatjuk egymást. Lehet sokan mondták és kicsit elcsépeltnek tűnhet, de igazi család vagyunk, amelynek szerencsére már 3 éve a tagja lehetek.

Mi szükséges véleményed szerint ahhoz, hogy egy masszív mag álljon össze Szombathelyen, amely akár élvonalbeli csapat alapját is adná?

Kell egy stabil keret, amellyel éveken keresztül dolgozhatnak. Nehéz állandóságot biztosítani, ha érettségit követően a csapat nagyobb része más városba költözik. A másik sarkalatos pont a rutin, amely nélkül szintén nincs stabilitás. Reménykedjünk, hogy hamarosan a röplabda is felkerül a TAO sportágak közé és akkor az új csarnokba, első osztályú csapat költözhet.

A feljutásra tavaly is megvolt a lehetőség…

Ez így van, sajnos a rájátszás végére elfáradtunk, aztán a sérülések is nehezítették a dolgunkat. A Rákospalota ellen még egész jól játszottunk, de a folytatásra már kipukkadtunk.

Idén pedig nemcsak a rájátszás miatt kell izgulnod!

Igen, ez így van. Testnevelőedzőként tanulok az egyetemen és már csak ez a félévem van hátra. Szóval az első a tanulás, de igyekszem minden mérkőzésen és edzésen ott lenni.