Ebben az évben már jó pár sci-fibe belefuthattunk a mozik kínálatában, nyáron megnézhettük A függetlenség napja új részét, beülhettünk a Star Trekre, az új Star Wars történet pedig még csak most következik.

Denis Villeneuve, a Fogságban és a Sicario rendezője meglehetősen újszerű módon nyúl a földönkívüli-ember kapcsolathoz. Elnyomja a hollywoodi trendeket, nem egy akcióorgiát ad nekünk, hanem egy olyan sztorit, ami akár a valóságban is megtörténhetne. Hiszen nyilván egy idegen űrhajó érkezésére nem mindjárt szuperkatonákkal és atomfegyverekkel reagálnánk, hanem megpróbálnánk a lehető legemberibb módon felvenni velük a kapcsolatot. Ez ugyan kevésbé akciódús és látványos, mégis sokkal okosabb és elgondolkodtatóbb, mint a vég nélküli lövöldözés.

A polipszerű idegenek ezúttal kagyló alakú, lebegő űrhajókkal érkeznek, majd letáboroznak a föld 12 pontján, Kínától elkezdve, Dánián keresztül Észak -Amerikáig. A furcsa, csupán morgásnak hallatszó nyelvüket senki nem érti, ezért keresik meg az elismert nyelvész professzort Dr. Louis Bankst (Amy Adams), hogy segítsen megfejteni, miért is látogattak meg minket az űrlények. Segítségül kap maga mellé egy fizikus professzort Ian Donellyt (Jeremy Renner) és egy egész katonai osztagot, élén Colonel Weber hadnaggyal (Forest Whitaker).

Az Érkezés egy lassú film. Minden egyes pillanata a végletekig átgondolt és biztosra megy. Nem rohan sehova, nem akar egyszerre túl sokat mondani vagy mutatni. Sőt, még folyamatos bizonytalanságban is tartja nézőt, mert nem tudhatjuk, hogy az idegen lények fura nyelvét egyáltalán jól sikerül-e értelmeznie a főszereplőknek. A történet menetét a professzornő emlékképei zavarják meg. A lánya elvesztése előtti családi pillanatok, amelyeknek nagyobb jelentőségük van a végső megoldás szempontjából, mint azt elsőre gondolnánk. De a kép csak az utolsó pár percben fog végleg összeállni. 

Értelemszerűen nagy hangsúlyt kapnak a főszereplők is, főleg Amy Adams, aki csodásan játssza a megtört, gyermekét elveszítő, de a munkájában vérprofi professzornőt. Egy pillanatra sem esik ki a szerepből. Minden mozdulata, megszólalása és mimikája annyira őszinte, hogy egy idő után azt is elfelejtjük, hogy egy színészt látunk, nem egy tudóst. Ugyanez nem mondható el a fizikust megtestesítő Jeremy Rennerről. Róla kevésbé hiszem el, hogy érti is azt a tudományos szöveget, amit a szerep kedvéért a szájába adtak. Forest Whitaker tökéletes ellenpontja az emberi aggyal gondolkodó Amy Adamsnek. Hideg arccal és csak a tényekre támaszkodva próbálja kitalálni, hogy mi is lenne a legjobb az emberiségnek, miközben nem hagyhatja figyelmen kívül felettesei parancsát. 

Ez a mozi nem egy látványfilm, így aki űrlényekkel harcoló katonákat és látványosan összedőlő épületeket szeretne látni, az csalódni fog. Viszont, akit egy kicsit is vonz a nyelvészet, vagy szeretne egy valóban érdekes, emberközeli és elgondolkodtató filmet látni, az semmiképp ne hagyja ki. Az Érkezés szerintem nagy eséllyel pályázik az év (de lehet, hogy az évtized) legjobb sci-fije címre.

Ezekben az időpontokban nézheted meg a Savaria moziban.