Rendkívül tehetséges, okos és a szépségért sem kell a szomszédba mennie. Kiss Laura, bár a Szombathelyi Egyetemi Sportegyesületet erősíti, jelenleg még a Nagy Lajos Gimnázium tanulója. A szemtelenül fiatal röplabdázó a felsőház rájátszása mellett élete legfontosabb kihívására készül. Hamarosan ugyanis számot kell adnia tudásáról. Az érettségit követően viszont továbbra is szeretné űzni szeretett sportját.

Nagy hagyománya van a Kiss család életében a röplabdának. Mindenki űzi, űzte ezt a labdajátékot?

Szinte mindenki. Édesanyám iskolai szinten játszott, apukám viszont a jáki csapatban másodosztályú játékos is volt. Ez a sportszeretet, illetve sportközpontúság az egész családra jellemző. Ugyanakkor öcsém kicsit kihúzónak számít, hiszen Ő inkább a kosárlabdát választotta.

Egyértelmű volt, hogy röplabdázni fogsz?

Annyira azért nem volt kézenfekvő, mert előtte éveken keresztül táncoltam. Ne klasszikusra gondolj, hanem inkább a hip-hop táncra. Aztán az iskolában kipróbáltam a röplabdát és úgy éreztem váltanom kell. Persze ebben a döntésben, illetve az alapok letevésében hatalmas és elévülhetetlen érdemeket Simon Pali bácsi szerzett. Neki köszönhetem, hogy ennyire megszerettem ezt a sportot.

Hogy került egy vidéki, jáki kislány a megyeszékhely sportcsapatába?

Simon Pali bácsi által kerültem az egyik osztálytársammal az Egyetemi Sportegyesületbe. Még javában általános iskolás voltam, amikor edzések miatt ingáztam. Nagyon jó közösségben dolgozhattam és emlékszem rá, hogy már akkor is Bodzer Attila dolgozott a felnőtt csapattal. A korosztályos csapatokat végigjártam, míg végül a felnőtt keret tagja lettem.

Ahogy egyre többet játszol és váltál a SzoESE egyik meghatározó játékosává.

Köszönöm az elismerő szavakat, de hiba lenne ennyire leegyszerűsíteni a dolgokat. A csapat szerintem attól jó, hogy mindenki hozzáteszi a magáét a sikerhez. Eleinte kevesebb játéklehetőséget kaptam, aztán egyre többet. Ami szerintem segített a fejlődésben az a felszabadultság volt, mert nem éreztem nyomást. Szívvel-lélekkel pedig csak akkor lehet jól játszani, ha érzed a bizalmat.

Mennyire nehéz összehangolni a mérkőzéseket, edzéseket a tanulással?

Egyre nehezebben megy. A bejárás miatt nehéz összeegyeztetni ezeket. Leginkább az érettségi miatt probléma ezeket megoldani. Maximalista vagyok, ezért szeretném a lehető legjobbat nyújtani, illetve jó eredményeket elérni, hiszen egyetemre szeretnék menni. Jelenleg a Nagy Lajos Gimnázium végzőse vagyok, de nem a sportosztályba járok.

Hiányozna a röplabda, ha a tanulás miatt félre kéne tenned a sportot?

Sajnos igen. Hiába érzem néha azt, hogy most már sok és nem lehet összeegyeztetni a kötelezettségeket. Pár nap után nagy lenne a hiányérzetem. Ezért biztosan tudom, hogy egyetemistaként is szeretnék röplabdázni.

Akár itt Szombathelyen?

Vicces, mert első helyre az ELTE lett beírva. Igaz nem a szombathelyi, hanem a budapesti intézményt jelöltem meg. Azonban, ha ez a terv még változhat, hiszen egy remek közösség tagja vagyok. Ráadásul a szeretteim is nagyon hiányoznának, mert ha fővárosba költözöm, sportolok és a meccsek hétvégén vannak, ritkán érnék haza. Szóval ezért képlékenyek még a terveim.

Úgy tudom, hogy nagyon tartasz az érettségitől…

Ez így van. Talán azért van ez a kis félsz bennem, mert ez az első igazán nagy megmérettetés az életben. Ebben nem számíthatunk senkire, csak saját magunkra.

Addig viszont még lesz néhány mérkőzésetek is. Mire jut jelenleg kevés időd?

Szinte mindenre és mindenkire. Mint említettem maximalista vagyok, így szinte mindig tanulok, edzésen, illetve mérkőzésen vagyok. Pedig nagyon szeretném meglátogatni az öcsém, megnézni egy mérkőzését Körmenden, de ez jelenleg kivitelezhetetlen. Ha lenne még egy kis szabadidőm, akkor a barátokra is fordítanék belőle, esetleg olvasnék is, de kizárólag angol nyelven.

Nocsak, ezek szerint tanár szeretnél lenni?

Igen, a pedagógiai érzékem állítólag megvan hozzá, az angol nyelvtant pedig szeretem, így adta magát az ötlet.