Az idén ünnepeli működésének 150. évfordulóját a világ egyik legnagyobb élelmiszeripari cége, mely a jubileumra világjáró kiállítással készült. Természetesen az egészséges táplálkozást népszerűsíti az utazó tárlat, annyit azonban mindenképpen hozzá kell tenni, a nagy élelmiszer gyártók nem mindig a legegészségesebb ételeket rakatják az áruházak polcaira. A gyorséttermek kínálata, a napjainkban egyre nagyobb nyilvánosságot kapó ízesítőszerek használata nem arra mutat, hogy az élelmiszeripari multik az egészségtudatos élelmezés felé mennének. Bíztatunk mindenkit arra, hogy keresse a helyi termelők élelmiszereit. Néhány érdekességet mutatunk, mely meghatározó volt a világ élelmezésében.
Egyik legtöbbet szapult élelmiszerünk a hamburger, mely hiába eredeti, amerikai étel, a feltalálója bizony német származású. A 19. és a 20. század fordulójára teszik az általunk is ismert hamburger megjelenését, amelyet eleinte nem zsömlében, hanem két pirítós kenyér közé téve szolgáltak fel. A népszerű étel az első világháború után egészült ki az Egyesült Államokban az Európából származó hasábburgonya fogyasztásával. Innen indult világhódító útjára a később gyorsétterminek nevezett táplálkozáskultúra.
Napjainkra a hamburgerezéshez szorosan kapcsolódik – Amerikában még jobban – a krumpli, kitartott kisújjal a burgonya. A 19. század a modern ipar, a nagyvárosok kialakulásának időszaka volt Európában, ahol a szén és az acél mellett ehhez egy harmadik fontos „kincs” is kellett: az akkoriban elterjedő burgonya, amely lehetővé tette a népesség nagyarányú növekedését, egyúttal a gyári munkáskezek biztosítását. Meg is érkeztünk ahhoz, hogy a krumpli nem is étel, hanem befektetés….
Ugyancsak a 19. századi, modernizálódó ipar új lakók tömegeit hozta a városokba. A városi lakásokban, kicsi udvarokban az élelmiszer-önellátás nem volt lehetséges – ekkor jelentek meg az élelmiszerboltok. A könnyebb szállítás, hosszabb eltarthatóság praktikus szempontjai hívták életre az üvegekben, dobozokban tartósított zöldségek, gyümölcsök, húsáruk készítését, azaz így született meg a konzervgyártás.
Az élelmiszerkereskedelem kialakulásával nem csak az egyes régiók, de az egész világ terményei elérhetővé váltak az európai kontinensen. Az 1950-es évektől aztán a konyhák is vándorolni kezdtek: a Nyugat-Európába költöző – akkoriban zömmel török és Észak-afrikai - vendégmunkások, bevándorlók révén a girosz, a kebab vagy a stilizált ázsiai ételek mindenütt ismertté váltak, mára, a globalizálódó világban a thai, az indiai, a vietnámi vagy a mexikói konyha is meghódította Európát.
Míg rövidesen az okozhat problémákat, hogy nem terem elég kávé a növekvő igényeknek megfelelően, addig az 1930-as években éppen az jelentett gondot, hogy túlságosan sok termett belőle. Mindenki által ismert fénykép, hogy a kávéfelesleget a hajókról a tengerbe öntik. Egyik élelmiszeripari cég kutatói a brazil kormány kérésére kezdtek el dolgozni egy olyan kávé megalkotásán, amely hasznosítja a többlettermelésből származó kávémennyiséget és hosszú ideig, a kávé minőségét megőrizve eltartható. Így született meg a ma is népszerű 100 százalék kávét tartalmazó instant por, a Nescafé.
Nem csak az első amerikai volt, aki megkerülte a Földet, John Glenn volt egyben az első ember, aki az űrben evett 1962-ben a Friendship 7 fedélzetén. Kocsonyás állagú almaszószt, spagettit és marhasültet falatozott. A terített asztal, a libériás inas és a többféle bor az ebéd mellé azonban még mindig hiányzik az űrállomások repertoárjából.
Magyarországon a 20. században számos korábban népszerű élelmiszer fogyasztása szorult vissza, vagy tűnt el teljesen az étrendből. Az árpa, a hajdina, a köles és Erdély kivételével a kukoricakása és a kukoricaliszt hosszú évtizedekre teljes feledésbe merültek táplálkozási szempontból, és csak a reformétkezés megjelenésével tértek vissza a 20. század végén, a 21. század elején.
Bár a húsipar jelentős fejlődésen ment keresztül az elmúlt 150 évben (annyira, hogy hazánkban lassan meg is szüntetik), a disznóölés hagyománya a 21. századra sem kopott ki, hiszen ezek az alkalmak társadalmi eseménynek számítanak, a városban élő rokonokat, érdeklődőket is vonzzák telente. A házias ízek iránt ismét egyre nagyobb a kereslet, ugyanakkor a füstölt áruk kevésbé népszerűek, a friss hús és a kolbász viszont egyre inkább az. A disznóölést, mint tevékenységet az idegenforgalom is felfedezte, ma már nem ritka a kifejezetten belépős disznóvágás sem, ahol a kora hajnali fogópálinkát bizony kemény belépőért mérik.
