Négy tehetséges fiatal, akiket a zene hozott össze. Ők a Clap4What együttes, s a nevüket érdemes lesz megjegyezni, mert óriási potenciál lakozik a bandában. Mélyenszántó szövegek, fülbemászó dallamok és egy édesen csilingelő hang, amely meghódította már Vas megyét. Ráadásul az elkövetkezendő időszakban, több nagyvárosban is fellépnek. Nem kérdés, hogy mi a célja az együttesnek: még nagyobb ismertségre szert tenni…

A Clap4What banda két oszlopos tagjával Czetter Gáborral és Németh Andrással beszélgettünk a tavaszi napsütésben.

Úgy tudom, hogy egy iskolai branch voltatok, tehát a zene hozott össze titeket...

NA: Igen, csak még nem ebben a zenekarban. A kezdetekkor, 2010-ben egy iskolai bandában játszottunk hárman (Tápai Árpád, Czetter Gábor, Németh András - a szerk.) srácok, már így együtt, de az intézményen kívül még nem léptünk fel. Kisebb rendezvényeken ott voltunk, illetve próbáltunk ott lenni. Aztán 2012-ben már iskolán kívül is próbálkoztunk, igaz, még egy másik énekessel. Akkor csak feldolgozásokat játszottunk és nem fogalmaztunk meg egy konkrét célt magunknak. Szerettük csinálni, így nem volt más tervünk, csak játszani akartunk. Aztán másfél éve született meg a Clap4What zenekar, ami teljesen más lett, mint a korábbi próbálkozások.

Milyen stílusirányt képviseltek?

CG: Az előző zenekarunkra inkább a pop-rock volt jellemző. Most inkább a pop világot képviseljük, mintsem a keményebb rockzenét.

NA: Érdekes, de sok zenekar a rocknál kezdi és innen halad valamilyen irányba. Esetünkben „poposodtunk”, mások az egészen kemény metál felé nyitnak. Nálunk úgy volt, hogy az elején inkább csak feldolgozásokat játszottunk, aztán elérkezett az a pont, amikor nekünk is lépnünk kellett a saját dalokat illetően.

Eredetileg le voltak osztva a lapok a zenekaron belül?

CG: Nem, ez úgy nézett ki, hogy mindenki fixen tudta mit akar. Adott volt, hogy ki, melyik hangszeren játszik. Ráadásul pont úgy jöttünk össze, hogy minden hangszerre jutott egy ember, végül már csak az énekes kellett.

Németh András

Pomper Dorinával, egy új hang, ezáltal egy új szín érkezett a bandába. Mennyire hagytok teret egymásnak? Gondolva a dalszerzésre, esetleg a szövegírásra…

NA: Nálunk szerintem teljes demokrácia van. Persze lehetne mondani, hogy ez egy sablonszöveg, de szerintem tényleg így van. A saját számokat tekintve az egy jó dolog szerintünk, hogy különböző stílusok keverednek. Merítünk egy kicsit az elektronikusabb zenéből, egy kicsit a rockból, egy kicsit a popból, vagy akár más stílusokból is. Nincsenek viták arról, hogy például ez a dal legyen rockosabb, vagy hasonlók, mert több stílus keveredhet és mindenki megtalálja azt a részt akár a szövegben, az énekben, vagy még akár a basszusban is, amiben örömét leli és tetszik neki.

CG: Nagyjából egyre gondolunk stílusban is. Ismeretlen fogalom nálunk, hogy valaki inkább erre húzna, valaki arra. A kísérletezésnél is megvan ez az egység vagy a közös gondolat.

Mennyire ismernek fel benneteket, illetve az együtteseteket?

NA: Ez még nem jellemző annyira. Mondjuk itt, Szombathelyen volt már rá példa, de ez legfőképpen koncertek után esik meg velünk.

CG: Meg nagyrészt Pesten vagyunk, főleg mi ketten.

NA: Igen, mert egyetemre járunk, és egyébként a zenekarból mindenki tanulóként éli életét, de a hétvégék a koncertekről, a próbákról szólnak. Pár napja az Akvárium Klubban a Kelemen Kabátban zenekarral játszottunk egy színpadon. Júniusig jól tele vannak a hétvégéink, úgyhogy megyünk, ahová csak tudunk és persze hívnak.

Czetter Gábor

A Kelemen Kabátbannal már nem először szerepeltek együtt.

NA: Ez így van, ráadásul több más zenekarral is együttműködünk, ilyen jelenleg a Cloud 9+. Velük is koncerteztünk több ízben, de ilyen banda még például a Wellhello is. Velük még a sárvári Vármeetingen találkoztunk, azóta tart a jó barátság. Akkor nekünk ez egy hatalmas dolog volt, elvégre egy fesztiválról van szó. A nulladik napot pedig ránk, egy amatőr zenekarra és az ország egyik leghíresebb formációjára, a Wellhellora építették. Óriási megtiszteltetés volt. 

Említetted ugye, hogy amatőr, illetve pályafutásának elején lévő zenekar vagytok. Mikor nevezheti egy együttes magát profinak?

NA: Ez egy nehéz kérdés. A vasi feltörekvő tehetségek, előadók köréből kaptam üzenetet már nem is egyszer, hogy hogyan futottunk be. Erre azt szoktuk mondani, hogy ez azért erős kifejezés. Hogy mitől profi valaki? Ez tényleg egy nehéz kérdés. A csúnya anyagiakat is beleértve, ha egy zenekar kizárólag csak a zenélésből meg tud élni, azt szerintem nevezhetjük profinak. Természetesen említhetjük még az országos ismertséget, illetve ha egy bandának szerződése, lemeze van, vásárolhatóak a dalai, esetleg működik a merch-e, vagy ahogy közismertebb, az ajándéktárgyak vásárlásának lehetősége.

CG: Illetve ne feledjük, hogy a rádió játssza az együttes dalait.

Ennek ellenére mégis azt kérdezik tőletek, hogyan lehet befutni?! Valamit azért mégis letettetek az asztalra…

NA: Megtisztelő, ha valaki ezt így látja, ennek szerintem az okát egyébként elsősorban a nagy zenekarokkal való fellépésekben kereshetjük. Illetve tágítjuk folyamatosan a fellépéseink határát is. Tavasszal megyünk majd Gödöllőre, Sopronba, Pestre, Répcelakra és Tapolcára is. Nagy hálával tartozunk a közönségünknek, illetve a menedzserünknek, Polgár Patriknak is, aki a zenekar teljeskörű menedzsmentjét végzi.

Az szerintetek mennyire játszhat közre az ismertségetekben, hogy kiléptetek Szombathelyről, nyilván ezáltal új impulzusok érnek benneteket, új arcokat ismerhettetek meg.

CG: Biztos, hogy segít valamennyit, mert ugyanígy a budapesti koncerten is volt pár ismerős. Könnyebben szólítjuk meg a közönséget is, ha többen vannak egy adott koncertünkön. Így mindenképp egyszerűbb, hogy nem a nulláról kellett indulni. 

Mennyire nehezíti meg az életeteket az, hogy jelenleg mindannyian tanultok, és emellett zenéltek?

NA: Nekünk ez egy buli és kikapcsolódás, ami épphogy kiszakít minket jó értelemben a hétköznapokból. Szerintem ez az életmód nagyon fel tudja tölteni az embert. Ha tegyük fel nem sikerül egy vizsga, de lemegyünk az Akvárium Klubba, ahol teltházas koncertet adhatunk, majd jön a backstage buli, ahol a Kelemen Kabátban mellett, találkozunk például Dombóvári Istvánnal és Ganxsta Zolival elég építően hat a lelkivilágunkra.

CG: Alapból nem volt gond a tanulás, zenélés és utazás, hiszen csak hétvégén van próba. Egyszerűbb lenne, ha mindenki itthon lenne, mert akkor hétköznap is lehetne dolgozni, de most sajnos ezt így kell megoldanunk. 

Olyan esetleg bejátszhat-e, és ezt most csak feltételesen kérdezem, hogy ha megkeresi az együttes bármely tagját egy nagyobb nevezetű együttes, akkor váltana?

CG: Beszéltünk ilyesmiről és arra jutottunk, hogy így a jelenlegi álláspont szerint a zenekar megmaradna. Ha emellett tudja valaki csinálni a „mellékesét”, abból nem lenne probléma egyikünk részéről sem. Úgy gondolom, hogy egyelőre mindenkinek ez a zenekar a fő célja.

NA: Igen, például az énekesünk is működött már közre más előadó dalában, ahogy mi is. Én például többek között a filmzenék irányába kacsintgatok.

Az ismertség fokát azt mondják, a mai világban lájkszámokban, megtekintésekben lehet mérni. A tehetségkutatók korában bizonyára nagyobb reflektorfényt kapna az együttes, ha megmérettetné magát az egyiken. Ilyeneken még nem gondolkodtatok?

NA: Nyilván sokat beszéltünk róla. Tavaly, ahogy elindult a tévében az új X-Faktor beharangozása, elkezdett csörögni a telefonunk és jöttek a megkeresések a szerkesztőktől. Fontos megjegyezni, hogy sok zenekar ellene van a tehetségkutatóknak, de mi nem. Az előző évben mégis úgy döntöttünk, hogy nem próbálkozunk meg vele. Most újra reklámozzák a műsort, így ismét jönnek a hívások, üzenetek. Még nem született meg a döntés, hogy belevágunk-e. Nyilván az országos ismertség vonzó, de számunkra már az is óriási megtiszteltetés lenne, ha akár a mentorok elé állhatnánk. Ugye odáig is el kell jutni, ezt kevesen tudják.

CG: Arra jutottunk, hogy csak akkor neveznénk, ha teljes bedobással csináljuk.

Azért merült fel ez a kérdés, mert a Soulwave üstökösként robbant be az idei Dalban... Egy tehetségkutatós lehetőség nektek is sokat hozna...

NA: Igen, ez biztos. Egyébként nagyon örülünk a Soulwave sikerének. Szerintem nagyon jó, hogy egy vasi zenekar ennyire be tudott robbanni. Mindenképpen nagy ismertséget hoz magával és ezt a hullámot jól meg kell lovagolni. Sokan jönnek azzal, hogy hamar eltűnnek a zenekarok, akik tehetségkutatókban, vagy egyes televíziós műsorokban tűntek fel. Ha már az idei Dalról beszélünk, a Spoon 21 is az X-Faktorból indult és szép sikereket ér el. 

Mennyire tudatos az, hogy a tehetségkutató zsűritagjának dalát dolgoztátok fel, és adtatok neki egy nagyon szép, új köntöst?

CG: Az X-Faktorhoz sok köze nem volt, én úgy gondolom, nem kifejezetten emiatt esett erre a dalra a választásunk.

NA: Mindenki azt kérdezi, hogy miért pont ezt?! Nagy összeesküvés-elméleteket hallottunk megfejtés gyanánt, holott sokkal egyszerűbb a megoldás: tetszett a dal és megcsináltuk, ennyi.

Az érdekessége ennek a projektnek, hogy a hangot és a videót is mi vettük fel, kevertük és vágtuk. Nyilván látszik, hogy nem profi körülmények között készült, de amit tudtunk, kihoztuk belőle.

Miből inspirálódtok, hogyan szerzitek a benyomásokat, amiből tudtok dolgozni?

NA: Bármi inspirálhat egy dal megírásában, még akár egy utcán elkapott félmondat is. A dalszerzés nálunk úgy néz ki általában, hogy az elején viszek próbára egy akusztikus gitáros, tehát csak egy gitár-ének-szöveg dalt. Ha ez mindenkinek tetszik, akkor jöhet a következő rész, ez a hangszerelés. Itt jön be Dorina a képbe, aki az énekdallamon nagyon szépen tud finomítani. Czetti beleviszi a dobot, Tápi pedig a kellő basszust hozzáteszi. A dalok többségében készülnek úgynevezett háttérsávok is, ezt én és Czetti készítjük.

Mit terveztek, milyen megvalósítandó tervek vannak az elkövetkező időszakra, évre? A koncerteken túl persze.

CG: A legelső dolog, hogy elkészítsünk egy olyan anyagot, amivel már lehet járogatni kiadókhoz. Ennek a hangszerelése mindenképpen minőségi kell legyen, és ezzel azért rengeteg munka van.