A Vas-hegy lábánál a Pinka mellett és Szombathelytől 15 kilométerre, nyugatra található Vaskeresztest többségében magukat magyarnak valló németek lakják. Ezért nem is meglepő, hogy a település neve rengeteg helyen Großdorf-ként is szerepel. A falu egyébként két részre tagolódik, a hegy lábánál lévő lakóházas övezetre és a hegyen lévő pincesorokra.
Vaskeresztesen szinte mindenki szőlővel és borral foglalkozik, csak a mennyiségekben van különbség. Ottjártunkkor a Mittl Pincészetnél vendégeskedtünk, erről itt olvashattok bővebben.
A név eredete viszont kicsit homályos, mert vagy a régi magyar Keresztes személynévből ered, vagy pedig az egykori birtokosokra, a jeruzsálemi ispotályos keresztesek nevű lovagrendre utal.
A vaskor óta lakott a terület, legalábbis a régészeti leletek erre utalnak. Időszámításunk előtti 7. századból származó halomsírokat és Pinkaóvár urainak sírjait taláták meg a falu közelében. Szőlőműveléssel pedig már a kelták is foglalkoztak a Vas-hegy ezen részén. A települést Kersztes néven 1221-ben említik először. Abban az oklevélben található, amiben Hédervári István pornói birtokát a szentgotthárdi cisztercita kolostornak adományozza. Majd száz évvel később 1351-ben ismét feltűnik a Keresztes név. 1401-ben a pornói apát egyik levelében ír a faluban zajló bortermelésről.
1539-ben egy oklevélben, mint a pornói apátság birtoka szerepel. 1551-ben azonban már két külön településről írnak, Magyar- és Németkersztesről, a jáki és a pornói apátság birtokai voltak. A 18. században a megye egyik jelentős borvidékének számított, az 1744. évi összeírásban külön említésre kerül, hogy a bortermését a jobb osztályba sorolják.
A feljegyzések szerint 1910-ben Magyarkeresztesnek 289, Németkeresztesnek 411 (német) lakosa volt. A trianoni békeszerződés mindkét települést Ausztriához csatolta és csak az 1923-as népszavazás után kerültek vissza Magyarországra. 1929-ben egyesítették a két falut, ami először Keresztes, majd Kettőskeresztes lett, míg a mai nevét 1930-ban kapta meg.
Vaskeresztesen 1890-ben alakult és a mai napig működik az Önkéntes Tűzoltó Egyesület, de más iparos szervezetek is működtek itt egykor. 1898-ban fából, 1940-ből aztán vasbetonból építettek hidat a Pinkán. Fritz József 1903-ban átépítette a folyó vízével működtetett malmot - legalábbis az írásos emlékek szerint.
A falu 1921. december 4. és 1923. január 10. közt osztrák kézen volt, a "másod" virágzását az 1930. és 1940. közötti évekre tehetjük. A fejlődésnek a második világháború vetett véget. Lakosságcsere keretében telepítettek be embereket Vaskeresztesre, a problémákat pedig tovább fokozta a határmenti falvakra jellemző elzártság.
A Vas-hegy a vörösborairól híres, akad itt Kékfrankos, Zweigelt, Oportó, Cabernet Savignon és Merlot is. A falu római katolikus templomát Szent Miklósnak szentelték és valószínűleg a 15. században építették. A templomhoz vezető út elejénél található a Szentháromság-szobor, ami 1761-ben készült.
