Alapjáraton rajongunk a megközelíthetetlen helyekért, amiket jórészt csak urbánus legendákból ismerünk. Az újságírásban pedig az a szép, hogy bejuthatunk ezekre a titkos, eldugott, elzárt, helyenként romos és elhagyatott helyekre anélkül, hogy bárki ránk szólna. Most, kicsit bevezető jelleggel a szombathelyi MÁV Igazgatóság titkos zugait lestük meg.
Minden vasút Rómába vezet?
A Magyar Államvasutak ősét nem a rómaiak alapították, de a városunkat igen, ez a magyarázata annak is, hogy a szombathelyi MÁV igazgatóság épülete alatt egy római kori ház maradványa és egy utcarészlet is megtalálható.
Ez egyébként az átépítés során került elő, de azóta is itt van és gondját viselik. A pincerész nemrég lett kifestve és a Múzeumok Éjszakáján is látogatható volt. Nem túl nagy szelete ez a város történelmének, de annál érdekesebb.
Elszabadultunk a légópincében
A belső udvaron, a gőzmozdonytól keletre egy vastag, szürke acélajtó rejti a bunker lejáratát. Egy meredek lépcsőn kéz a kézben a szolid halálfélelemmel jutottunk le a légópincébe, ahol egy újabb zsilipajtó állta utunkat, rajta egy hatalmas, sárga nyomáskiegyenlítő (?), vagy szellőztető szeleppel. Az előtér nagyon szűk és rögtön két irányba lehet menni.
Az egyik út, na nem Rómába, hanem a vizes blokkba vezet, ami a mai napig felismerhető. A hatalmas bojler mellett elfordulva pedig ismét a fő folyosóra juthatunk. Mi most a fő folyosót választottuk, ahol egy fluoreszkáló kijárat tábla jelzi, hogy anno ez a létesítmény a technológiák csúcsát vonultatta fel, míg ma jórészt csak az enyészet képes tartósan megmaradni a fehér falak közt.
Innen egy nagyobb, üres terembe jutottunk, balra két kisebb helyiség van, a falon lambériát idéző műanyag borítás, jobbra viszont egy nem túl széles és nem túl magas átjáró, ami a légszűrőhöz vezet. Ez az eszköz gondoskodik arról, hogy a lent lévők mindig tiszta pincelevegőt szívhassanak.
A főfolyosón beljebb merészkedtünk, balról és jobbról is szobák nyílnak, az egyikben asztalok és székek, munkaállomások, a másik oldalon a térképszobából két pihenő rekesz nyílik, íróasztal, szék és vastagon penészes ágyak kínálnak szőrös ölelést az alvásra vágyóknak.
De vissza a folyosóra, ami egy balkanyar után folytatódik, a ficakban pedig egy régi tárcsás telefon pihen egy mávos magazin mellett, amit valaki a 2000-es évek elején felejtett odalent, talán egy hasonló bejárás alkalmával. Egy pillantást még vetünk a nagy piros kulcstartó szekrénykére a falon, majd belépünk a szemközti ajtón.
A tágas terembe anno annyi íróasztalt zsúfoltak be, hogy az embernek az az érzése támad, hogy a helyiséget a bútorzat köré építették. A falban három kis beugró, nagyjából akkorák, hogy egy ember állva jóindulattal befér, de még ide is be tudtak préselni egy-egy íróasztalt egy-egy székkel. Valószínűleg itt nyer új értelmet a munka-állomás kifejezés.
Innen egyenes út vezetett a géptávíróig, ebből is látszik, hogy amikor ez a hely épült, az internet még tervben sem volt. A főfolyosó túloldalán egy közösségi térnek tűnő szoba van, vagy legalábbis ennek van olyan kávézós beszélgetős hangulata.
Ezen a ponton a folyosónak egy újabb zsilipajtó vet véget, az egyik oldalán a gépterem, a másikon egy feljáró, ami az épület pincéjébe vezet, ahol a gépház található. Egy esetleges harmadik világháború során ebből a bunkerből irányították volna a régió vonatközlekedését.
Egy-két érdekesség az épületről
Szombathelyen a MÁV Igazgatóság a Széll Kálmán utcában található, szemben a régi Savaria Szállóval. Az épületet 1910 és 1925 között építették, majd 1964-ben felújították a vizesblokkokat és pár helyen át is építették. Az alagsor átalakítása 1968-ban történt meg, ekkor épült a földfelszín alatt hat méterrel a IV. szintű, 250 négyzetméteres légópince is.
