Az úgynevezett fast fashion üzletekre jellemző, hogy több tucat országban, több száz üzlettel és ennek megfelelően óriási forgalommal működnek. A hetente tonnányi ruhák előállítása még a laikus vásárló számára is érthető módon kulcskérdés. Egyrészt a gyártás költsége, másrészt a kész termékek minősége döntő jelentőségű az üzlet sikeressége szmpontjából. Bár a H&M svéd, a C&A holland, a Mango, Springfield és a Pull&Bear spanyol, a Reserved pedig lengyel márka, egyik gyártó sem európai országban készítteti ruháit.
Sőt, igazából a fast fashion üzleteknek gyártó országok köre viszonylag szűk. Mindenekelőtt Bangladest kell megemlítenünk, ahol csak a 2015 október és 2016 január közötti kiviteli érték 9,3 milliárd dollár, azaz 2500 milliárd forint volt. Ez Magyarország éves költségvetésének ötöde. Ráadásul az előző évi adatokhoz képest 14 százalékos forgalomnövekedést könyvelhetett el magának az ázsiai ország. A bangladesi hatalmas nagyságú megrendelésnek egyszerű a magyarázata: itt a legolcsóbb a munkaerő, egyhavi bér 68 dollár, azaz 18 ezer forint.
Érdekes, hogy ehhez képest a másik nagy ruhagyártó országban, Kínában is a bangladesi négyszerese a fizetés. Vélhetően a többi beszállító ország - Pakisztán, Törökország, Kambodzsa, Vietnam, Inidia, Mianmar és Marokkó - szintén az olcsó munkaereje miatt vált a világmárkák célpontjává, amikor gyártósoraik telepítésére került sor.
A divany.hu véletlenszerűen választott ki 30-30 ruhadarabokat a fenti üzletekben és a címkéik alapján a következőkre jutott: Bangladesben és Kínában készült termékekkel valamennyi üzletben találkozhatunk, Pakisztán is szinte mindenhova szállít, ugyanakkor érthető módon Marokkóból csak a spanyol Mango rendel a közelsége miatt. A H&M ruháinak negyede Bangladesben, fele Kínában készül, a maradék pedig Törökországból és Pakisztánból érkezik.
Kakukktojásnak számított a C&A, ugyanis ott nem találunk a címkéken arra utaló feliratot, hogy hol készítették a terméket. Ez egyébkén a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság szerint sem gond, ugyanis csak az azonosítót, a gyártót és ha van, akkor az importálót kell feltüntetni a címkéken, a származási helyet nem. Ugyanakkor ha mégis ráírják a címkére, akkor annak valósnak kell lennie.
