A kézigránát a rövid gyutacs és egy baromira rossz nap elegáns elegye kis csomagolásban. Az elhajítható bombákat már régóta ismeri és alkalmazza az emberiség, a kézigránátot pedig az I. világháborúban használták először. Az elmúlt egy évszázadban sokat fejlődött ez az eszköz és azóta vannak már nem halálos változatai is, füst- és villanógránátok széles választékban állnak nem csak a katonák, de a rendvédelmi szervek rendelkezésére.
Az USA most katonai célokra szeretne egy új fajta gránátot, mert a lökéshullámot generáló MK3A2 gránátot 1975-ben, vagyis több mint 40 éve leselejtezték, mert a robbanás utáni azbesztfelhő káros.
Fotó: ARDEC
Most a hadsereg olyan gránátot szeretne, ami lehet lökéshullámos és repeszgránát is és mindkét kézzel használható, mert eddig a balkezes katonák külön kiképzést kaptak gránáthajításra, ők kibiztosításkor kénytelen fejjel lefelé fogni a gránátot, hogy a biztosító kallantyút lefoghassák, amíg kihúzzák a biztosító szeget.
A másik probléma az, hogy eddig nem tudták ötvözni a kétféle gránátot, mert a lökéshullámok és a repeszek kölcsönösen gyengítik egymás hatását, de úgy tűnik, az Army Research Development and Engineering Command (ARDEC) közel áll ahhoz, hogy az ET-MP gránátjuk többcélú lehessen, mert lényeges könnyebb egyféle gránátot vinni a harcba.
Fotó: ARDEC
