Nagy vonalakban a robotika és a mesterséges intelligencia-kutatás célja, hogy olyan gépek jöjjenek létre, amik az emberektől függetlenül tudnak intelligensen gondolkodni, miközben egyre mobilabbak és mozgékonyabbak. Minderre azért van szükség, hogy egyre bonyolultabb eszközöket gyártathassunk velük, vagy olyan feladatokat végezzenek el, ahol nem megengedett a hibázás, vagy életveszélyesek a körülmények.

A Mimus most a nagy végcél felé tett egy lépést, köszönhetően a művész és robotika kutató Madeline Gannonnak, aki kiképzett egy ipari robotkart, hogy kicsit önálló életet élhessen a kis üveg kalitkájában. A robot nem csak az előre beprogramozott mozgásokra képes, hanem szabadon "jár-kel", érdeklődik a körülötte történő események iránt és adott esetben még unatkozni is tud.

A Mimus egyébként lány, és most a londoni Design Museumban él és egészen április 23-ig lesz látható a "Félelem és szerelem: Reakciók egy modern világra" nevű kiállításon. A Mimus egyébként egy ABB IRB 6700-as ipari robot, ami nagyjából 200 kilogramm és egy 2,6 méter sugarú körben tud tevékenykedni, a sebessége pedig 7 méter per másodperc. Alapjáraton ilyen típusokkal az autó-összeszerelő üzemekben találkozhatunk, mint ponthegesztő vagy anyagmozgató "munkás".

A Mimus mozgását egy egy ügynök-alapú program generálja, persze előre meghatározták, hogy hová mehet és hová nem. Ez azt jelenti, hogy a padlón nem tud mozogni, de azt már szabadon dönti el, hogy mit kezd az elé álló személlyel, hogyan mozdul felé. Ez azt is jelenti, hogy kicsit állatszerű az egész, vagyis nem másolja az emberek mozgását, csak figyeli és követi őket, amíg érdekesnek találja dolgot.

Gannon az Atonaton Kutató Stúdió  részeként végzi munkáját. Ez a cég a gépek közti kommunikáció fejlesztésén fáradozik, hogy a 3D nyomtatók, CNC routerek vagy az ipari robotok könnyebben tudjanak együtt dolgozni. Gannon szerint az ipari robotok a robotika dinoszauruszai, a legmegbízhatóbb, rugalmas gépei ennek a világnak.

Egyébként nem egyszerű a helyzet a múzeumban, a biztonság kedvéért zárták üveg kalitkába a robotot, így kicsit olyan szegény, mintha egy állatkert lakója lenne. Az pedig a másik érdekesség, hogy a Mimus nem ragad le egyetlen embernél sem, ha elveszíti az érdeklődését, akkor abbahagyja a követést is.

A Mimus különböző attribútumok alapján felismeri az embereket és rangsorolja is őket, hogy ki mennyire volt számára szórakoztató. Odafigyel a magasságra, hogy mennyi időt töltött el előtte, csoportban volt ott, vagy egyedül. Aki tesz azért, hogy érdekes maradjon azt tovább figyeli, de bejönnek neki azok is, akik csak rövid időre állnak meg előtte és persze, hogy a gyerekek a legérdekesebbek számára.

Sokat számít a testbeszéd is, vagyis, hogy ki hogyan közelít a vitrin felé és a robot ezekre is kicsit állatias jelleggel reagál, vagyis, aki kicsit medve módjára megy felé, azt alulról felfelé fogja "megvizsgálni". A kutatás pedig azért érdekes, mert megmutatja, hogy mi emberek hogyan tudunk a gesztusainkkal kommunikálni egy géppel, ami már majdnem élőlény.

Madeline the Robot Tamer & Mimus from Pier 9 on Vimeo.