Bokor Laura fiatal kora ellenére meghatározó tagjává vált a Haladás VSE-Sportiskola női röplabdacsapatának. Ráadásul viszonylag későn került kapcsolatba ezzel a sportággal, ezért azt üzeni a fiataloknak, hogy megfelelő hozzáállással bármit el lehet érni.

Szélsőütőként rengeteg pontot szereztél a zöld-fehéreknek. Tudatosan készültél az élsportolók életére?

Nem egészen, sőt ennél messzebb talán nem is lehettem volna, hiszen későn ismerkedtem meg a röplabdával. Örökmozgó gyerekként adott volt, hogy sportolni fogok, csak nem tudtam mit válasszak. Anyu felvetette, hogy próbáljam ki a kosárlabdát. Egyetlen edzésen voltam, de nem tetszett.

Miért nem?

Elég alacsony termetem volt, ráadásul a fiúk és a lányok edzését is együtt tartották. Illetve egy kialakult közösségbe csöppentem és nem éreztem, hogy ide tartoznék. Ezután kipróbáltam a kézilabdát, amit négy évig űztem. Mivel a Zrínyi Ilona Általános Iskola sportosztályába jártam, belekóstolhattam az atlétikába is, majd hetedikben döntöttem úgy, hogy szeretnék röplabdázni.

Akkor szinte minden labdasportot kipróbáltál. Miért nem lettél kézilabdázó?

Félreértés ne essék, ma is ugyanúgy szeretem a kézilabdát. Talán az volt a gond, hogy későn jött ki belőlem azon erényeim, amit kamatoztathattam volna - a magasságom, az ugrás és a gyorsaság. Illetve nem élveztem a játékot, pedig remek edzőtől, Debreczeni Gyuri bácsitól tanultam meg az alapokat.

Aztán megnőttél és ott ragadtál a röplabdapályán...

Ez a váltás sem volt annyira tudatos, mert ugrókötelezni szerettem volna, majd mégis maradtam a labdasportoknál. Egyébként nagyon sokat számított, hogy egy olyan közösségbe csöppentem, mintha hazaérkeztem volna. Elvarázsolt a sport, a csapattársakkal pedig mintha testvérek lettünk volna, szóval nagyon klappoltak a dolgok. Első évesként a sportiskolában pallérozódtam, majd a Vasi Sport Akadémia játékosa lettem, itt pedig végigjártam a szamárlétrát. Az idő múlását pedig azon vettem észre, hogy alig maradt valaki abból a keretből, akivel együtt kezdtem.

Tehetséges és lelkes játékos vagy, nem gondolkodtál esetleg a váltáson?

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem próbálnám ki magam máshol, de nem fogom ajánlgatni magam. Ha keresnek, fontolóra veszem a lehetőséget, de őszinte leszek, úgy érzem, hogy nagyon jó helyen vagyok. Önszántamból nem váltanék csapatot, mert szeretek itt játszani.

A csapatot és a várost is?

Imádom mindkettőt. A lányokkal és a vezetőkkel családias légkörben dolgozhatunk. Szombathely pedig a szívem csücske. A fővárosban semmiképp nem szeretnék élni, ahogy Ausztriában sem. A szomszédoknál esetleg dolgozni járnék át, de főhadiszállásom továbbra is a vasi megyeszékhely lenne.

Úgy nyilatkozol, ahogy játszol: rendkívül megfontoltan. Jó pár változást megéltél Te is a csapattal.

Sajnos minden évben szinte új kerettel kellett dolgozni, néhány játékos maradt csak, Én is közéjük tartozom. Furcsa érzés, mert pár éve még csak néztem a rutinosabb játékosokat, most pedig tőlem is kérdeznek a fiatalok, holott nem vagyok olyan idős.

Nem csak a kor számít, hanem a pályán mutatott teljesítmény és a folyamatos fejlődés.

Lehet, hogy igazad van, bár szerintem bőven van miben fejlődnöm. Ellenben nagyon szívesen segítek, ha megkérnek rá. Egyébként azért is működik ennyire jól a csapatunk, mert Én is tudok kihez fordulni. Patri, Enci vagy épp Anna (Mikos Patrícia, Merklinné Zubor Enikő, Mohl-Benesóczky Anna - a szerk.) bármikor segítenek, így én tőlük tanulhatok. Szóval ez oda-vissza működik.

Az utóbbi években rendszerint az aranyéremért harcoltatok, a feljutás pedig nem sikerült. Szerinted miért?

Érintettük már egy gondolat erejéig, hogy minden évben új csapatot kellett építeni. Nehéz állandóságot biztosítani, ez pedig hatással van a játékunkra is. Mindig ott vagyunk az élbolyban, de... Azonban hiszek a sorsban, és tudom, hogy akkor jutunk fel, amikor igazán érettek leszünk rá. Talán épp idén jön el a mi időnk. Szerencsére remek edzőkkel dolgozunk, az utánpótlásban pedig tehetséges fiatalok kopognak a felnőtt csapat ajtaján. Az alapok megvannak, ott állunk a lehetőség kapujában, így rajtunk múlik, hogy belépünk-e rajta?!

Hamarosan elkészül az új sportkomplexum is, amely nektek is egy új otthont biztosít. Várod, hogy beköltözhessetek?

Természetesen, nagyon várom már. Persze nem akarok panaszkodni, hiszen jelenleg sem olyan rossz a helyzet, láttam már rosszabb körülmények között dolgozó csapatot. Azonban a rendezvények keresztül tudják húzni a mi edzéseinket is. Alkalmazkodni és igazodni kell más szakosztályokhoz, egyesületekhez is. Ez a gond, az új csarnok átadását követően ez a gond bizonyára a múlté lesz.