Habár a történet már ezer éves és Artúr király legendájának millió filmes feldolgozása készült, mégis újra leporolták a régi forgatókönyvet, adtak hozzá egy karizmatikus rendezőt és egy egészen sajátságos módon újraértelmezték az egészet. Hogy ez mennyire volt jó ötlet, arról lehetne vitatkozni, a végeredmény mindenesetre elég egyedi lett.
Aki ismeri Guy Ritchie rendezői munkásságát, az nem fog meglepődni a vagány alvilági arccá változtatott Artúr -figurán, hiszen a Blöffből, a Ravasz az Agy és a két füstölgő puskacsőből megismert karakterek ugyanúgy visszaköszönnek, mit a beszelő nevek és a humoros történetmesélés. Azonban sajnos csupán a stílus nem viszi el a hátán a filmet, főleg, hogy nem egy gengsztertörténetről, hanem egy mondáról beszélünk. Guy Ritchie pedig fantasyban annyira van otthon, mint Laci bácsi a molekuláris gasztronómiában. És ez meg is látszik a végeredményen.
Személy szerint sokkal jobban örültem volna, ha megmaradunk az újragondolt középkori helyszínen zajló alvilági bűnözésnél, a harcnál a vikingekkel, a bordélyház életénél és a piti csalásoknál. Persze a Joby Harold (Éberség) és Lionel Wigram (Sherlock Holmes) segítségével megírt és többször átdolgozott forgatókönyv egy teljes Artúr legendát kívánt, szörnyestül, kardostul, Vortigernestül, így pedig az egész egy érdekes egyvelege lett a fekete humorú gengszterfilmeknek, a dark fantasynak és egy kissé gagyi grafikával megáldott számítógépes játéknak.
Történetük főszereplője Arthur (Charlie Hunnam) nyugodtan éli mindennapi kisstílű bűnözői életét Londiniumban, amíg ki nem derül, hogy ő bizony még nem vett részt a próbán, ahová minden fiatal férfit elrángatnak. A feladat csupán annyi, hogy ki kell húznia a legendás kőbe döfött kardot. Nagydumás főhősünk az esélytelenek nyugalmával indul, ezért is lepődik meg, amikor kiderül, hogy ő a trón jogos örököse. Ezt persze a jelenlegi uralkodó Vortigern (Jude Law) nem hagyhatja annyiban, kivégezné Arthurt, azonban a lázadók ezt megakadályozzák, és a zendülés fejévé teszik. Közben megismerkedik a múltjával é bosszút esküszik apjáért.
A két főszereplő teljesen a helyén van, a Kemény motorosokból ismert Charlie Hunnam tökéletes választás, a figurát szinte rá öntötték, Jude Law pedig szinte perverz módon élvezkedik a velejéig romlott király szerepében. A mellékszereplők – habár karaktereik fontosak a történet szempontjából – észrevétlenek maradnak, a női mágus (Astrid Berges-Frisbey) pedig – Ritchie-től nem meglepő módon- szinte láthatatlan. A látványvilág sötét, és a grandiózus csatáknál nagyon kitűnik a nem túl kidolgozott CGI, néhány verekedős jelenetnél (főleg 3D-ben) erősen koncentrálni kellett, hogy ne szédüljek bele az ide-oda rángatózó kameramozgásba. A végén pedig egyáltalán nem tudtam hova tenni az Arthur és Vortigern között lejátszódó, számítógépes játékokat idéző boss fightot.
Nem rossz film az Arthur király- A kard legendája, csak maga sem tudja mi is akar lenni igazából. Guy Ritchie rajongóknak okozhat néhány nosztalgikus percet, a fantasy fanok pedig kapnak sárkányt, mágust meg Excaliburt, de a két halmaz nem feltétlen fog sikeresen találkozni.
Ezekben az időpontokban játssza a Savaria mozi, ezekben pedig a Cinema City.
