A magyar kortárs színház és táncművészet egyik kiemelt képviselője Gergye Krisztián, aki Aukció című produkciójával újraértelmezte még a Szombathelyi Képtárat is. Nem túlzó ezt állítani, mert a péntek esti performansz egyszerre volt tánc és festészet, folyamatosan átszőve humorral, ami az előadás végén teljesedett ki, amikor Krisztián elárverezte a képeit. Figyelem, spoilerveszély!

A padlóra helyezett négy vászon adott teret a táncnak, ami hol az élet szakaszait mutatta, hol egy 48-as forradalmár halálát, néptáncos motívummal megfűszerezve. A színek folyamatosan kerültek elő, de minden a vörössel kezdődött. Végül a fehér szövetet befedték a különböző formák, a köröktől a pacákon át az "ez a valamiig".

A megörökített gesztusokat a művész fürödni kezdett és itt elszabadult valami. A levegőben lévő feszültséget - amit tánc közben egy megcsörrenő mobilra felmutatott középső ujj is fokozott - lassan humorrá szelídült. A törölközéstől már folyamatosan kaptuk a gageket, majd az aukció során a verbális humorbonbonokat.

Átverés, kezdte nem sokkal később már az egész mű az Éj monológ nevet kapta, amit szintén négy felé vágott Krisztián. Így lett az első kép az éj, a második a mo, ami a megcsonkított Magyarországot (Trianon például) szimbolizálta, majd a no, mint nemzetközi tagadószó és végezetül a lóg című alkotás, ami már maga a függőség.

Ez volt az a pont, ahonnan már nem volt visszaút és mindenki licitálhatott a képekre, mi is megtettük. Nem lehetett ellenállni annak az embernek, aki a kis pulpitusát a nyakába akasztva, egy húsklopfolóval vágott neki az aukciónak. Ugyan mind a négy kép elkelt, de egyik sem hozta a bekerülési költséget, ami némi szomorúsággal töltötte el Gergye Krisztiánt, persze ez is csak a show része volt. Még több ilyet szeretnénk látni Szombathelyen.