A koncert 19 órakor kezdődött (pár perces csúszás volt), előtte már izgatottan várta a közönség, hogy a művészek megjelenjenek. Fiatalok és idősebbek mind-mind kiöltözve, valaki egy pohár borral a kezében foglalta el a helyét. Teltház volt. Mindenki csacsogott, majd megérkezett Presser Gábor, aki a zongoránál foglalt helyet. Felcsendült „A celofánnap és a papírhold” című dal. Tátva maradt a közönség szája, fantasztikus volt, ahogy a Kossuth-díjas és Erkel Ferenc-díjas művész elkezdett énekelni. A hangja zengett a falak között.

A második dal („Valaki mondja meg”) után megérkezett Rúzsa Magdi (hm, csinos volt). Presser elmesélte, hogy Magdit egy tehetségkutató műsorban ismerte meg. Ahogy először meghallotta, csak annyit tudott mondani, hogy húha. Érezte, hogy ez a lány sokra viszi majd, és látni fogja a közönség a színpadon a jövőben. Rúzsa Magdi pedig az LGT-hez fűződő emlékeit osztotta meg az érdeklődőkkel. Megtudtuk, hogy kislányként talált egy bakelitlemezt az ismerősénél, amit hazavitt, majd meghallgatott. Végig arra gondolt, milyen jó ezeknek az embereknek, hogy egész nap énekelhetnek. De fogalmuk sincs arról, hogy valahol egy szobában egy kislány szívébe belopták magukat. Ez után együtt elénekelték a „Nekem nem szabad” című számot. Külön-külön is fantasztikus előadók, de így együtt! Szuper volt! (Eddig egyébként 21 közös koncertet adtak.)

A következő daloknál Rúzsa Magdi kezébe harmonika, majd dob került, Presser pedig továbbra is zongorázott. Szinte félelmetes volt, ahogy a zenekar tagjai megjelentek, és a két művésszel együtt zenéltek. A hangszerek játéka arra késztetett, hogy becsukjuk a szemünket, és „elvesszünk” a dalokban.

Presser Gábor azt kérte, hogy tegye fel a kezét, aki olyan emberrel érkezett, akit szeret. (A frisss.hu kollégái egyből nyújtották a mancsukat, szeretjük ám egymást!) Sokan feltették a kezüket. A zeneszerző szerint, ha valaki elmegy egy koncertre, akkor igazán oda akar tartozni. Ha pedig olyan ember ül mellette, akit szeret, akár neki is dúdolhatja a dalokat. Egy olyan alkotás következett, amit azoknak írt, akik hisznek abban, hogy van, ami örökké tart. Ekkor elindult a „Te majd kézen fogsz és hazavezetsz” című nóta. Mellettünk egy idősebb házaspár ült. Megható volt, ahogy a dal közben fogták egymás kezét, és úgy dúdolnak.

A programon megtudtuk, hogy Presser példaképe Leonard Bernstein, majd ismét egy történet következett. A zongorista elmesélte, hogy Rúzsa Magdi egyszer felhívta őt, hogy megtanulja a „Mozi” című dalt. Presser elmondta neki, hogy ez egy nagyon nehéz mű, és azt hitte, Magdi fiatal ehhez a kihíváshoz. Majd néhány hónap múlva az énekesnő felhívta, hogy sikerült. Ezt tegnap este közösen elénekelték, nagyon jó volt!

Aztán megérkeztek közénk az angyalok. Megtudtuk, hogy a zene mellett ezek a lények foglalkoztatják őket. Hisznek abban, hogy az angyalok léteznek, és vigyáznak ránk. A további dalok róluk (is) szóltak. Olyan volt, mintha egy mesébe csöppentünk volna. A mese hatása még tart, remek este volt, kiváló előadókkal!