Táplánszentkereszt Szombathelytől délkeletre, a város tőszomszédságában található kis település. A középkorban itt még füzérként sorakoztak a falvak, de a terület a neolitikum óta lakott és több római kori lelet is előkerült a falu határában.
A település a mai nevét 1939-ben kapta, akkor egyesítették Táplánfát és Gyöngyösszentkeresztet. Előbbi elnevezése a régi magyar személynévből, a Táplánból ered, míg utóbbi a Szent Kereszt tiszteletére szentelt templomáról kaphatta a nevét.
A középkorban ezen a területen több település is létezett, Tyma falut például 1237-ben említik először egy oklevélben, ez valószínűleg a 18. század végéig még létező Timafát jelölhette. 1256-ban feltűnik Ovad falu is, amit hol Buzazygethe, hol Ovadszentlőrinc néven említenek. 1447-ben jelenik meg Táplánfa, igaz, akkor még Thapanfalwa néven, Gyöngyösszentkereszt pedig 1543-ban kerül említésre Zenthkerezth néven. Ekkor több kisebb település is létezett a térségben, például Szentlőrinc, Bakófa, Tiborcszeg, Péteri, Botorszeg és Szentkereszt.
Ezek közül temploma csak Szentlőrincnek és Szentkeresztnek volt. A 13. században épülhetett a szentkereszti templom, aminek a falaiba számos római eredetű követ beépítettek, a déli oldalán román stílusú, bellétes kapuzattal, az északin pedig lizénákkal. Ezt a templomot 1344-ben Péteri templomaként említik. 1298-ban egy oklevélben tűnik fel Salamon, aki Szentlőrinc templomának plébánosa volt. Ez az épület a 16. században a reformátusoké lett, a 17. században pedig több zsinatot is tartottak itt, de ekkor már mindkét plébániához kapcsolódóan iskola is működött.
I. Ferdinánd 1554-ben péteri Takáts Jánosnak adományozta Péteri községet, aminek a földesura a dömölki apátság volt. Széchenyi János az 1830-as években építtetett kastélyt magának Szentkereszten, ami előbb Inkey Sándor birtokába került, majd Sigray-Saint-Marsan gróf vette meg 1877-ben, aki az épület helyére egy reneszánsz kastélyt építtetett.
Hasonló események játszódtak le Szentlőrincen, ahol Inkey Ödön épített kastélyt, amit az 1870-es években a Batthyány család, majd 1890-ben gróf Széchenyi Jenő vásárolt meg. Táplánfa sem maradhatott ki a kastélyépítési lázból: Széll Ignác államtitkár és dr. Rosenberg Gyula, országgyűlési képviselő itt építtették fel kúriáikat. A település földesurai pedig a Polányi, Korchmáros, Inkey és Forster-családok voltak.
Az 1890-es években egyesülhettek a kisebb falvak és így lett a Táplánfa, Szentlőrinc, Bakófa, Tiborcszeg négyesből Táplánfa, a Péteri, Botorszeg, Szentkereszt hármasból pedig Gyöngyösszentkereszt.
1910-ben Táplánfán 873-an, Gyöngyösszentkereszten 525-en éltek, majd a két települést 1939-ben egyesítették. Táplánszentkereszten 1959-ben épült meg az Agrobotanikai Intézet telephelye, amit először kutatóintézetté fejlesztettek, majd 1970-ben a szegedi székhelyű Gabonatermesztési Kutató Intézethez csatoltak.
További érdekesség, hogy a táplánfai temetőben nyugszik a Széll-család több neves tagja, köztük Széll Kálmán, Magyarország egykori miniszterelnöke, Széll József Antal, Vas vármegye főispánja és Széll Ignác államtitkár is.
