Alakulóban van a világunk, hiszen néhány évvel ezelőtt hatalmas csapatokba verődve járták a fiatal fiúk az utcákat, hogy minél több lányt locsoljanak meg. Persze a gyengébbik nem képviselői cseles praktikákat alkalmazva próbáltak elbújni a kölni és a szódavíz elől. Ez a szép, nemes hagyomány sajnos úgy fest, eltűnőben van.

Megkérdeztünk négy ismert Szombathelyhez ezer szállal kötődő hölgyet és fiatalembert, hogy nekik mit jelent a húsvét, illetve milyen emlékeik vannak az ünneppel kapcsolatosan.

Gáspár „Esto” Eszter énekesnő, műsorvezető: Már nagyon vártam a húsvétot, hogy egy kicsit végre a családommal és a párommal legyek. Sajnos mindannyian elfoglaltak vagyunk, de ez a hétvége csak rólunk szól, no és persze a pihenésről. Ami az ünnepi ételeket illeti, ahogy minden évben úgy idén is én készítem el a kalácsot. Húsvétvasárnap általában nálunk tartjuk az ünnepi vacsorát, ilyenkor a szüleink, testvéreink is eljönnek hozzánk. Ilyenkor hagyományos ételeket szoktam főzni, húslevest és általában kacsát sütök, de répatorta sem hiányozhat az ünnepi asztalról. Természetesen az unokahúgaimnak is készülni fog a nyuszi pár tojással.

Simon Marcsi modell: Kiskoromban a húsvéti ünnepeket mindig falun töltöttük a nagyszüleimnél. Szombat délelőtt tojást festettünk, majd megkerestük a elrejtett csoki nyuszikat a kiskertben. Este szentmisére mentünk majd körmenetre. Ezután következett a húsvéti vacsora, ahol az egész család körbeülte az asztalt, a mamám felvágta a szentelt sonkát, tojást, kalácsot, amit mindig egy fehér abroszba csomagolt. Szívesen emlékszem vissza ezekre az időkre, a nagymamám keze által készített tormára, ami mindig nagyon erős volt. Az utóbbi években a szüleim vállalták át a húsvéti készületeket, hiszen nagy a család. Idén sajnos én nem tudok otthon lenni az ünnepekkor, de anyukám ígéretet tett, hogy húsvéti menüvel vár majd haza.

Nagy Jonathan bűvész, illuzionista: Nálunk a húsvét nem olyan nagy dolog, mint a többi ünnep, de mindig megadjuk a módját. Ilyenkor mindig összejön a család, jókat beszélgetünk és persze az ünnepi finomságok se maradhatnak ki. Gyerekkoromban mindig izgatottan vártam a nyuszit reggelente. Nekem egy igazi varázslat volt az, amikor kiléptem az udvarra és tele volt ajándékkal valamint, hogy ott volt az egész családom.  Egyszer húsvétra is kaptam egy komolyabb bűvész dobozt, na utána bevonultam a szobámba és egész nap azt tanulmányoztam.  Szegény nyuszi se maradhatott ki a buliból, estére már ő is szerepelt egyszer eltűnt majd megjelent. Most is ugyanígy zajlik nálunk a húsvét, csak most az unokatesómnak készülünk elő. Fontosnak tartom azt, hogy az ünnepekkor mindenki ellazuljon egy kicsit a családjával és ne gondoljon a munkára, valamint a hétköznapi gondokra.

Varga Richárd magyartanár, slammer: Sonka, tojás, torma. Azt hiszem, ezért szeretem leginkább a húsvétot. Mert ilyenkor a sonka nem csak sonka, a tojás nem csak tojás és a torma sem csak torma. (Főleg, ha majonézes.) Más íze van mindegyiknek. Ha nagyon patetikus szeretnék lenni, azt mondanám, ünnep íze. És idő íze. És nyugalom, meg család íze. Mert ilyenkor felkelek, nem sietek sehova, és azokkal vagyok, akik a legfontosabbak nekem. Szóval nem éppen a vallásos oldaláról fogom meg a húsvétot, bár amit most leírtam, felér egy saját kis „feltámadással”. De minimum egy feleszméléssel. Zárójel: Ez az ünnep egyébként is megedzi az ember gondolatait és érzéseit: Sosem értettem például, miért csináltak nekünk gyerekkoromban anyuék és a nagyszüleim is az udvar egy-egy bizonyos, rejtett pontjára száraz fűszálakból fészket, amibe a nyuszi beletojhatja a tojásait. Ennek semmi értelme. Akkor persze örültem neki. Megvolt a játék, a keresés, a felfedezés öröme. Most már gyanítom, hogy tudat alatt a valóság abszurditására készítettek fel minket. Mert a világ jelenleg tényleg egy olyan fészekre hasonlít, amibe a nyuszi beletojhat. Sonkával és tormával elmegy… Zárójel bezárva.