Az 1960-as években Rónai Károly egy ultramodern bevásárló központot álmodott meg a szombathelyi Derkovits lakótelep közepére, tele olyan megoldásokkal, amiket még világviszonylatban is az elsők közt alkalmaztak a Domus építésekor.

Az akkori csúcstechnológia talán még ma is élet- és működőképes lenne, azonban karbantartás, gondozás és közbenjárás hiányában az épület mára a széthullás állapotába került, és nem csak a kezdeti tüneteket produkálja.

Rozsda, penész, galambürülék, leomló, lemálló, leszakadó épületrészek és hiányos szerkezeti elemek, ameddig csak a szem ellát. A látképet tovább rontják a kisebb csoportokban itt tanyázó hajléktalanok is.

Az sem segíti a helyzet rendezését, hogy a karbantartó személyzet pénz hiányában maximum szakbarbár módon tudja javítani, javíttatni az épület hibáit, mert lássuk be, a rozsdára rákent sárga festék még tüneti kezelésnek is elég pocsék.

De nem csak épület elemei vannak fogyóban, hanem az üzletek is, egyre több helyre kerül ki a bérbe adó tábla, mert lassan a környékbelieknek sem lesz gyomra, hogy oda menjen bevásárolni, annyira gusztustalan állapotok uralkodnak a Domusnál.

A Derkovits központ azért jó példája volt annak, hogy a szocreál is lehet szép és modern, bár mára ebből annyit látunk, hogy szétesik, rohad és most egy halom csúnya szót megspórolva csak annyit írok, hogy gusztustalan.

Szóval, jelen cikk szerzője ezúton adja fel hirdetését, hogy:

Leromlott állapotú, széthullást produkáló épületegyüttes keresi, várja gazdáját, képviselőjét! A bejáratnál át lehet venni, és gondoskodni róla, mert ha a jelenlegi viszonyok tovább maradnak, sokat spórolhatnak majd a dózeren, mert lassan magától összedől az egész.