Ha akadt volna olyan premontreis diák, aki eddig nem tudta, hogy kik lakják a seeonee-i dombok közelében található dzsungelt, akkor január 31-én a Weöres Sándor Színházban ő is megismerhette a farkasok közt nevelkedett Maugli, a kedves medve, vagyis Balu, valamint a bosszúszomjas Sír Kán történetét.

Rudyard Kipling elsőként 1894-ben kiadott műve, A dzsungel könyve a világirodalom azon alkotásainak sorába tartozik, amelyek felnőtteknek és gyermekeknek egyaránt maradandó olvasmányélményt jelentenek. A Nobel-díjas szerző novellagyűjteménye, amely egy összefüggő történetként, azaz regényként is olvasható, a fiatal korosztály számára az indiai őserdő varázslatos világát jeleníti meg emberi tulajdonságokkal felruházott állatokkal, a felnőttek pedig saját életük mindennapjaira ismerhetnek rá a vadak Kipling által megformált, „farkastörvények” szerint működő társadalmában.

Nem véletlen, hogy A dzsungel könyvéből számos adaptáció készült: családi film, Disney-rajzfilm és musical is. Abban, hogy Mauglinak, az őserdei vadak között nevelkedő fiúnak a története Magyarországon is igen népszerűvé vált, az előbb említett feldolgozások mellett jelentős szerepe van Dés Lászlónak, Geszti Péternek és Békés Pálnak, akik zenés játék formájában frissítették fel Kipling klasszikusát.

A szombathelyi Weöres Sándor Színház is nagy sikerrel vitte színre a fent említett szerzőhármas adaptációját Horgas Ádám rendezésében. Mauglinak és társainak zenei betétekkel megtoldott keserédes meséje a színházlátogatás újabb meghatározó élményével ajándékozta meg a Premontrei diákjait és a kísérőtanárokat: egyeseknek a történet és a szerethető szereplők, másoknak a színészi alakítás jelentett sokat, míg a nagyobbaknak talán az a felismerés, hogy a mi világunk is Kipling dzsungelének törvényei mentén működik, vagyis a befogadó-kitaszító közösség, a gyermekkor és a felnőttség, a születés és a halál törvényei szerint.