Gyerekkorunkban kötelező program volt a locsolkodás, a lányok már kora reggel szépen felöltözve várták, hogy a fiúk nyakon öntsék egy (jó esetben pohár, rossz esetben vödör) vízzel, vagy befújják őket azzal a tipikus, napokig bűzlő locsoló kölnivel. Persze volt mellé vers is, hol a „Zöld erdőben…”, hol valami kreatívabb alkotás, amit a lányok némi előre kikészített apróval és piros tojással honoráltak. Gyerekeket még mindig látni, házról házra járni kis szatyorral meg kölnivel, de a felnőttek mennyire tartják ezt a hagyományt? Locsoljuk anyát, a hugit vagy a barátnőt? Szombathelyi fiatal felnőtteket kérdeztünk meg a témában.

Pénz és pia

Az évek során ez a hagyomány is változott, ma már a gyerekeket leginkább a beszedhető pénz, az apukákat pedig az ital motiválja. És van, aki szerint ez így nagyon nincs jól.  „Nem tartom a hagyományt, mert felszínes butasággá degradálódott, ami abban merül ki, hogy a gyerekeket pénzért meg csokiért végig vonszoljuk a városon, mi meg berúgunk a kínált pálinkától.” – mondja Ádám. Viszont van, aki ezt kihasználja. „Én nem szoktam nagyon locsolni, csak mamákat. Ilyenkor kapok lóvét, amit nem szabadna elköltenem nőkre meg alkoholra és dohányra, de rendszerint erre megy el. Csalódást okozok nekik minden pillanatban.” – hangzott Dávid vallomása.

Idősebben már gáz

Mélyen él az a tudat a fiatalokban, hogy locsolkodni csak a gyerekek szoktak, 12 éves kor felett már cikinek számít. „Sajnos mi, a fiatalabb generáció úgy tartjuk, hogy milyen gáz, ha jönnek a fiúk. Legalábbis én így látom. Leginkább csak rokonaink és anya munkatársának fiai. Régebben amúgy nagyon imádtam, de most már annyira nem vagyok oda érte. Sőt, inkább be sem engedem az olyat, aki nem szimpatikus.” – részletezte Anikó. Erika szerint sem kellene már ezt erőltetni, bár ő kislány korában sem volt oda érte. „Ma már hála Isten nem menő. A rokonságból a 10 év alatti korosztály jön már csak locsolni. Sosem szerettem.... Többnyire azért mert húsvétkor mindig hideg van, azon az egy napon, és hát nem kellemes a szódaviz, másrészt a kölniktől illatozok, meg egy hétig nem bírom kimosni a hajamból.” Zoli szerint a felnőtteknek erre már nincs igénye. „Tesóm kislányát és feleségét szoktam meglocsolni, de őt is csak a kicsi miatt. A felnőtteket már más érdekli, ez egy játék lett a gyerekeknek, nem népi hagyomány.”

Akinek hiányzik vagy kimaradt

„Őszintén, nekem hiányzik, hogy a tesóm nem ébreszt már egy pohár vízzel vasárnap reggel.” – kezdi Emma – „Persze sokszor mérgelődtem, amikor jöttek a hideg vízzel meg a szódával, sőt a kádba is dobtak bele, de valahogy olyan jópofa volt. Ma már nem csinálják, és hiányérzetem van.” Enci gyerekként nem élte át ezt az élményt, felnőttként szívesen pótolná. „Én mindig szerettem volna, csak anyum nem bírta őket, így korán reggel elhúztunk a mamámékhoz. De a barátom megígérte, hogy idén meglocsol.”

Ti felnőttként tartjátok ezt a hagyományt?