Tökéletes anyák nincsenek. Az én anyukám sem az, sőt nagy valószínűség szerint én sem leszek az soha. Nem fogok tudni minden feladatot tökéletesen és időben elvégezni, lesz olyan nap, hogy csak bedobok egy mirelitpizzát a sütőbe főzés helyett, hogy ledőlhessek és olvashassak egy kicsit, vagy épp nem megyek majd egy szülői értekezletre a munkám miatt. Ez az a film, ami megmutatja, hogy nem kell perkfektnek lenned ahhoz, hogy jó anya légy.
Scott Moore és Jon Lucas rendező-forgatókönyvíró párosa könnyű helyzetben volt, hiszen ezt a témát még nem boncolgatták különösebben a vígjátékok. Pedig rengeteg humorforrást rejtegetnek az egyszerű hétköznapok is egy többgyerekes családanya életében, kezdve az iskolai sütivásártól, a kutya rosszullétén át a párkapcsolati problémákig. Ezeket kellett egy kicsit kisarkítani, felnagyítani, abszurddá tenni és kész is egy élvezhető, könnyed, nyári vígjáték.
A történet szerint Amy (Mila Kunis), a 32 éves, két kiskamasz gyereket nevelő anya megunja, hogy mindig, minden helyzetben igyekszik tökéletesen teljesíteni, mégsem jó soha semmi. A gyerekek folyton hisztiznek, a férje egy élő internetes pornóoldallal szórakoztatja magát, a munkája kész káosz, a szülői munkaközösség pedig teljesíthetetlen elvárásokat támaszt elé. Nem csoda hát, hogy betelik nála a pohár és úgy dönt, kirúg a hámból. A kocsmában összetalálkozik két másik anyukával is, a nagyszájú, link, nemtörődöm Carlaval (Kathryn Hahn) és a négygyermekes, elnyomásban élő Kikivel (Kristen Bell). Néhány kupica rövid után megegyeznek, hogy itt az ideje magukkal is foglalkozni egy kicsit, ezentúl rossz anyák lesznek. Ez pedig nem mindenkinek tetszik, a szülői munkaközösség elnöke Gwendolyn (Christina Applegate) ahol tud, keresztbe tesz a lányoknak.
A Másnaposok alkotógárdájának filmjében a humor ügyesen lavírozik az alpári és a rendkívül okos, ironikus között, belevonva napjaink trendjeit is. Például Amy egy olyan startupnál dolgozik, ahol ő a legidősebb, a munkatársak nagy része csöves hipszternek öltözve jár dolgozni, a kreatív munkakörnyezet nevében pedig egész nap pingpongoznak meg x-boxoznak és Havas John meggyászolására két hét szabadság jár mindenkinek. Rámutat a férfi női családon belüli konfliktusokra; a férj ritkán veszi észre, ha a feleségének segítségre van szüksége, teljesen egyértelmű, hogy az anya dolga a főzős, a mosás, a takarítás, a tanulás a gyerekekkel, az iskolai teendők és még a munka is, hiszen jól jön még egy kereső a családban. A film rendkívül jó érzékkel válogatja meg, hogy mikor van szükség komolyabb érzelmesebb részekre és mikor egy kis alpári ámokfutásra.
Ehhez persze szükség volt a remek szereplőgárdára is. Habár Mila Kunis gyönyörű, és még lehányt ingben sem néz úgy ki, mint egy túlhajszolt, kimerült családanya, mégis elhisszük neki, hogy az egész élet súlya az ő vállát nyomja. Kathryn Hahn harsánysága és Kristen Bell naivája pedig jól tartja az egyensúlyt a karakterek között.
A film néha bugyuta, néha undorító, a kötelező szerelmi szál kimondottan kiszámítható, mindez mégis egy nagyon szórakoztató egyveleget alkot. Főleg azok fogják értékelni a mozit, akik már megtapasztalták az anyaság napos és árnyoldalait is, de a szülővé válás előtt álló fiatalok is jókat nevethetnek rajta.
Ezekben az időpontokban vetítik a filmet a Savaria moziban.
