A szupercellás vihar, a jégeső és a frontot követő fejfájásos és szédüléses közérzet ellenére is majd megtelt a Weöres Sándor Színház aulája Oroszy Csaba: Apokrif című kiállítására. A hóhért akasztották délután, mivel a Miért szép? kulcsfigurája volt most a középpontban. A különleges hangulatú képekből álló tárlat megnyitóját Fűzfa Balázs, irodalomtörténész vállalta magára, Jordán Tamás Pilinszky-szavalata után, amit aztán Mérei Tamás csellójátéka zárt.
Oroszy a mögöttes jelentés, az elrejtettség, a szimbolikusság miatt választotta ezt a címet.
„Ez az apokrif a szekretizmusra épül, ami az a festészeti stílus, amiben a képeim készülnek. A mostani kiállítás az elmúlt másfél évemből válogat. Érdekes gondolat jutott eszembe arról, amit Mérei Tamás mondott, mielőtt játszott: ő azt mondta, hogy ez a Kodály-darab lejátszhatatlan, ám mégis lejátszotta. Az én képeim kimondhatatlanok, mert olyan tartományokról szólnak, amit az ember nem nagyon tud megfogalmazni, ellenben meg vannak festve. De hogyan? Azt döntse el mindenki maga” – tette hozzá a frisss.hu-nak a művész.
Fűzfa Balázs elmondta, hogy a képpel lehet legjobban kifejezni a jelentést. Felhívta a figyelmet a festményeken látható szakrális gesztusokra, amiknek az utolsó ecsetvonásában is fellelhető az Apokrif című vers gondolatisága. A remekművek mindig kilógnak a sorból, úgy tartanak meg régi szabályokat, hogy közben újakat hoznak létre. „Minden mű leírhatatlan, csak önmagával azonos”- mondta.
