Meglehetősen nagy vállalkozás napjainkban egy olyan közéleti témát feldolgozni, amely rendkívül érzékenyen érinthet több társadalmi csoportot és mind a falvakban, mind a nagyvárosokban az egyik fő konfliktusforrásként szolgál. M. Kiss Csaba elsőfilmes rendező azonban csillagos ötösre oldotta meg feladatot és habár a film közel sem hibátlan, mégis szórakoztató, humoros és egy kicsit sem bántó egyik fél számára sem.
Aki faluban lakik, tudja jól, hogy a hétvégi focimeccs egyfajta népünnepélynek számít, kimegy a község színe java és presztízskérdést csinál abból, hogy hány gólt rúgtak az ellenséges falu csapatának, majd mindenki közösen megy berúgni a közeli kocsmába. Ilyenkor már senki nem akarja megverni a bírót, nincs ellenségeskedés vagy egymásra mutogatás, csak a közösen megélt élmények. Valami ilyesmire alapoz a Brazilok is, tükrözi a magyar valóságot, mégis egy kicsit megszépíti azt.
Főszereplőink ugyanis egy kis magyarországi faluban élnek, a roma fiatalok a szélre szorulva vályogházakban, míg a polgármester és sleppje hatalmas villákban lakik, és a legnagyobb gondjuk az, hogy nem elég nagy tévén nézik a VB-t. A falu legfontosabb rendezvénye itt is a helyi bajnokság, a kopott füves pályán évről-évre megmérkőznek a különféle csapatok, a rendőrök, a dolgozók, a helyi vagányok és persze hivatalnokok, akik sorra nyerik a mérkőzéseket. Idén azonban a pap javaslatára a roma fiatalok is beszállhatnak a „nagy csatába”, sőt a tét idén egy különleges utazás egy Brazíliában élő elszármazott jóvoltából.
A film sztorija valós, az író-rendező M. Kiss Csaba egy 1997-es, Sirokon készített riportját használta kiindulópontként, ahol barlanglakásokban élő cigány fiatalok álltak össze focizni. Filmes tapasztalat híján a rendezésbe beszállt Rohonyi Gábor is, a forgatókönyvben pedig Muhi Klára és Huszár Péter segített. A Kusturicás, kissé abszurd jelenetek mellett a film képes komolyan venni a fő konfliktusokat magyar és roma között, rámutat a korrupcióra, a rendőri túlkapásokra, a kiskirályként élő faluvezetőség mocskos ügyeire, a romák szegénységére és még a tinédzserkori dilemmákra is. Habár a narrációt az egyik főszereplő roma fiú (Lakatos Erik) szájából halljuk, a nézőpont mégsem egyoldalú, látjuk mindenkinek a jó-és rossz tulajdonságait, nem állítja be egyik felet sem mártírnak vagy elnyomónak, mindenki ember és mindenki hibázik, ki kisebbet, ki nagyobbat.
A néhány neves színész részvételével, de nagyrészt amatőrökkel forgatott mozi karakterei nem tűnnek esetlennek, inkább erősítik a hétköznapiság érzését, a szereplők valódiságát. Mindenkinek megvan a saját konfliktusa; a fiatal pap (Bánki Gergely) rendezni akarja az évek óta fennálló konfliktust, a frissen szabadult Áron (Nagy Dániel Viktor) mindenképp be akarja bizonyítani, hogy képes beilleszkedni, Rozi (Farkas Franciska) ki szeretne törni a cigánysorról, Török (Dóra Béla) apja ellen lázad, a polgármester (Fekete Ernő) próbál sportszerű lenni, bár ezt néha fő csatlósa, Józsi (Schmied Zoltán) jócskán megnehezíti.
A Brazilok egy szórakoztató, mégis elgondolkodtató közönségfilm lett, rendkívül szerethető az összes elsőfilmes hibájával együtt. Én, mint anti-focirajongó is jól szórakoztam rajta, úgyhogy mindenkinek jó szívvel ajánlom, aki szeretne egy jó magyar vígjátékot megnézni.
