Kezdjük ott, hogy az eredeti mű a párizsi bemutatóján, 1830-ban csúnyán megbukott. Olyannyira, hogy maga a francia kormány rendelkezett a betiltásáról. A 16. századi, Mantovában játszódó történet ugyanis súlyos kritikával illeti nem csak a királyi udvartartást, hanem magát a királyt is. Igaz, a nekik felrótt, azaz a darabban megjelenő kérdéses jellemvonások általánosak, emberi gyengeségnek tekinthetők, de épp ezért máig aktuálisak.

A szombathelyi bemutatóban pont az az egyik zseniális, ahogy mind a Duró Győző által átdolgozott szövegkönyv, mind a cselekmény dramaturgiai felépítése, mind a „nagyszínházi” léptékkel intimnek nevezhető terem jelképpel teli díszletei és persze az egyes karakterek is egyszerre jelenítik meg a korabeli viszonyokat a mindenkori, kortalan kérdőjelekkel együtt.

                                                       Jordán Tamás és Sodró Eliza

A tér alulról és felülről is egyforma, sűrű fém rácsozattal zárt. A világítás maximálisan szolgálja a kifejezni vágyott gyötrődéseket, szembeállítva a gondtalan, uralkodó, és persze bűnös hatalommal. Az olyan aprónak mondható finomságok is egyszerre feltűnnek, mint amikor Blanka (Sodró Eliza), az udvari mulattató, Triboulet (Jordán Tamás) szeretett és talán túlzottan is féltett lánya a végjáték kezdetén a saját három árnyával szemben próbál megoldást találni a megoldhatatlanra.

Az alapvetően sötét térben maximális kontrasztot nyújt a bérgyilkos  Saltabadil (Horváth Ákos) élesen világító elemlámpája, mintegy előre jelezve, az ő fejében nem nagyon léteznek kérdőjelek. Van a megbízó, aki elmondja a likvidálandó személy nevét, majd fizet, ő pedig végrehajt. És kész. Vagy mégsem? Mint kiderült, az ő egyszerű világát is fel lehet borítani, ha a célszemély „király közeli”.

Az Első Ferenc, francia királyt megformáló Kálmánchelyi Zoltánnak nincs könnyű helyzete. Úgy kell uralkodónak látszania, egyáltalán uralkodnia, hogy közben a saját vágyai által hajtva lopakodik idegen nők után késő éjjel, minduntalan inkognitóban való létezésre kényszerítve saját magát. Egyben szenvedélybetegként csak a nők, a minél több nő megszerzése a célja, de az udvar és persze országa irányításában meg a magabiztos, határozottságot, ellentmondást nem tűrő személy látszatát kell keltenie. Mindezt hanghordozásban, gesztikulálásban, mozgásban, tekintetében és úgy általánosan minden szintű megnyilvánulásában. A lényeget Kálmánchelyi eléri, megvalósítja, elhiteti a nézővel, talán csak egy apró kérdőjel merül fel. Lehet, hogy nem lett, nem lehetett eldönteni, melyik a fontosabb? Rendezői szempontból melyikre helyezte az igazi (nem a kiabált) hangsúlyt?

Fantasztikus alakítás a magát a darabban karaktergyilkosnak aposztrofáló Jordán Tamásé. Végigélni vele a kezdeti, „minden úgy van a legjobban, ahogy most van” állapotból való kizökkenést, a fokozatos elbizonytalanodásokat, amik kétségeken, gyötrődéseken keresztül a tragikus végbe torkollnak , a nagybetűs színházi élményt jelentik.

Méltó partnere lánya, Sodró Eliza, aki nem hagy egy pillanatra sem kétséget afelől, bármekkora falat is szerepének megformálása, tehetsége révén nagykanállal eszi azt meg, egyben bekapva a teljes kihívást. Szuggesztív, és egyben profi alakítás az övé, pedig nem csak a történet szerint kulcsszerep, amit játszik, de dramaturgiai szempontból a mű végkifejletének fordulópontját is ő mutatja be.

Maga az előadás attól válik végérvényesen olyan intenzív élménnyé, amit az ember még órákkal később is – jó értelemben - lerázhatatlannak érez, amit minden egyes további karakter-megformálás hozzátesz a darabhoz. Nagyon eltalált a szereposztás, teljesen hiteles Trokán Péter Saint-Vallier grófként, őszinte, emberi Bálint Éva, azaz Bérarde-né, Blanka nevelőjeként, Horváth Ákos igazi, profi bérgyilkost mutat be. Madame de Cossé-t, a titkos szeretőt Nagy Cili szuggesztíven, sodróan jeleníti meg, csakúgy, mint a férjét alakító Bajomi Nagy György, akinek szintén abszolút testhezállónak tűnik a belülről dühödt, ám mégis visszafogottságra kényszerült férj szerepe. Edvi Henrietta, Maguelonne, mint a bérgyilkos húga teljesen hihetően alakítja a csábításra berendezkedett pincérlányt, aki a bujkáló királyt egy pillanat alatt az ujjai köré csavarja.

Valló Péter ismét maradandót alkotott itt, Szombathelyen, a magam részéről csak javasolni tudom az előadás megtekintését, ez itt kérem színház, a legjavából.

Victor Hugo: A király mulat

(Egy szünettel - 120 perc)

- dráma -

Átdolgozta: Duró Győző

Szereplők: 
Első Ferenc, francia király/Kálmánchelyi Zoltán
Triboulet, udvari mulattató/Jordán Tamás
Blanka, a lánya/Sodró Eliza
Bérarde-né, Blanka nevelőnője/Bálint Éva
Saint-Vallier gróf, összeesküvő/Trokán Péter
Saltabadil, bérgyilkos/Horváth Ákos
Maguelonne, a húga/Edvi Henrietta e. h. 
Madame de Cossé, akire a király szemet vetett/Nagy Cili
Cossé úr/Bajomi Nagy György
Montmorency úr/Orosz Róbert
Pardaillan úr/Endrődy Krisztián
Clément Marot, udvari költő/Vass Szilárd
Két őr és Két hölgy a királyi palotában

Díszlettervező: Valló Péter
Zeneszerző: Melis László
Jelmeztervező: Benedek Mari 
Dramaturg: Duró Győző
Súgó: Kisely Máté
Ügyelő: Schmidt Róbert
Rendezőasszisztens: Juhász Ádám
Rendező: Valló Péter