A Swietelsky-Haladás futsal együttesében eddig két régi-új arcot láthattunk a csapat celldömölki edzőtáborozása során. Michel Melo mellett ott volt a pályán Márkus Gábor is, akit aligha kell bemutatni a szombathelyi szurkolók számára. Azok száma viszont kevés, akik pontosan tudják az Ausztriát is megjáró támadó pályafutását. A most 26 éves ék a vasi megyeszékhelyen ismerkedett meg a labdarúgás alapjaival, édesapjának köszönhetően. Hosszú évek kemény munkájával ért révbe Márkus Gábor, akivel a zöld-fehérek edzőtáborában volt szerencsénk beszélgetni.

Sokan emlékezhetnek rád, hiszen már egyszer sikerült bronzérmet szerezned a Haladással. Milyen érzés volt hazajönni?

Felemelő, hiszen itt nőttem fel és sok barátom játszik jelenleg is a csapatban. Fantasztikus érzés visszatérni korábbi sikerem helyszínére, hiszen 2104/15-ös évadban harmadik helyen zártunk a Haladással.

Mégis távoztál a szezon végén…

Igazából az élet alakította így, hiszen nem tudtam összeegyeztetni a teremlabdarúgást, a nagypályázással, ráadásul akkor még tanultam, így szinte semmi időm nem volt. Egyébként nem haraggal váltunk el egymástól, hiszen napi szinten tartottuk a kapcsolatot a csapattársakkal és a vezetőséggel is.

Akkor ugorjunk egy kicsit vissza az időben, hiszen úgy tudom, hogy már gyerekként imádtál focizni.

Apunak köszönhetően szerettem bele a labdarúgásba. Már óvodásként rúgtam a bőrt, nem véletlen, hogy az ovis focit követően a Lurkóban folytattam a pályafutásom. Talán már itt megpecsételődött a sorsom, hiszen édesapám nem csak szülőként, de edzőként is odafigyelt rám. Irányítása alatt fociztam a Lurkóban, majd a Vasi Futball Clubban is.

Gólzáporos mérkőzéssel kezdődött a felkészülés

Ezután nem csak csapatot, de országot is váltottál.

Ez pontosan így van, hiszen az Austria Wien együttese felfigyelt rám, így az osztrák csapat akadémiáján folytattam a pályafutásom. Itt végigjártam a szamárlétrát, az utánpótlással szép sikereket értünk el, majd a második csapatban játszottam. Az osztrák másod-, és harmadosztály mellett volt szerencsém az első kerettel készülni, igaz csak a kispadig jutottam, de nagyon örültem, hogy számítottak rám.

Ezután párhuzamosan jött a futsal a nagypályával?

Igen, de a tanulmányaim és az edzések-mérkőzések miatt nem tudtam hosszabb távon megoldani az ingázást, így fel kellett adnom a teremfocit.

Most - néhány év elteltével - ismét hazajöttél. Milyen érzések kavarognak benned?

Olyan, mintha el sem mentem volna. Nagyon jó közösségbe érkeztem, szinte baráti viszony a csapaton belül. A szakvezetők pedig felkészültek és segítőkészek. Remek hangulatban telt az edzőtábor első hete.

Meg tudod most oldani az ingázást?

Mivel alacsonyabb osztályba igazoltam, így kisebb fennakadást okoz az utazás. Ráadásul felkérést kaptam, hogy az u19-es Haladás csapat felkészülését segítsem edzőként. Ezt óriási megtiszteltetésnek vettem és a szakmai kihívás is óriási.

Miért szereted a futsalt?

Nagyon szeretem a kis területen történő játékot, hiszen óriási technikai és fizikai tudás szükséges hozzá. Gyerekként is nagyon szerettem a teremfocit. Ráadásul itt több esély van gólzáporos találkozókat játszani, bár a teljes képhez hozzátartozik, hogy a védekezésben is többet várnak egy játékostól.

A Te életed is teljesen beszőtte a labdarúgás, mégis ha időd engedi, mivel szeretsz foglalatoskodni?

A futsal és a nagypályás foci mellett már edzőként is tevékenykedek, így nagyon kevés szabadidőm van. Legutóbb a motoros jogosítványomat csináltam, emellett ha jó futballmérkőzést ad a televízió azt is szívesen megnézem.

Legutóbb, amikor Márkus Gábor a Haladást erősítette a harmadik helyen végeztetek. Milyen célokat fogalmaztál meg magaddal és a csapattal szemben?

Sajnos a tavalyi szezon nem úgy sikerült, ahogy szerették volna a srácok. Biztos vagyok benne, hogy idén visszatérünk arra az ösvényre, amelyen korábban jártunk. Reméljük, hogy jobb eredményt sikerül elérni és titkon reménykedek abban is, hogy fényesebb érmet nyerünk, mint tettük korábban. Ehhez pedig sok góllal és jó játékkal szeretnék hozzájárulni…