Úgy tűnik, Szombathelyen nagy igény van a balettre, szerda este ugyanis szinte teltház előtt szerepelt a Savaria Szimfonikus Zenekar és a Sopron Balett a Sportházban. Csajkovszij mesterműve mellett ha akarnánk sem tudnánk elmenni karácsonykor, világszerte kedvelt mű ilyenkor, dallamait azok is ismerik, akik nem feltétlenül tudják, hogy a diótörőről van szó. Abszolút kortalan és korhatár nélküli darab, könnyen emészthető és befogadható még egy gyereknek is. Jó volt látni, ahogy a szimfonikusok kiegészítették a színpadon játszódó jeleneteket, kellett az élő zene, hogy átjöjjön a varázslat, nagyzenekarral az igazi egy ilyen tánc. Madaras Gergely karmester vezetése alatt pedig át is jött, mint egy mesemondó dirigálta az estét.
Bár a darab eleje a cselekmény szempontjából mozgalmasabb volt, az igazi tánc viszont csak a szünet után következett. Bámulatos szólókat jártak a táncosok, amiktől a darab végén minden tütüben érkező kislány ugrálva ment a ruhatárba. Kellett a fényjáték, a tradicionális balettruhák, a háttérben csillogó karácsonyfa, a mozdulatok ahhoz, hogy tényleg meglegyen a hatás. Közben megvolt a cukiságfaktor is, hiszen ebben több tucat gyerektáncos is szerepet kapott, ezzel együtt apróbb hibák azért bekúsztak, mégis szerethető volt a darab.
