Talán még a Haladás VSE-Sportiskola centere, Mohl-Benesóczky Anna sem gondolta komolyan, hogy ilyen fényes sikert arat csapatával. Anyukaként sokat gondolkodott azon, hogy visszatérjen-e a pályára, de döntött és milyen jól… A zöld-fehérek röplabdázója ugyanis remekül teljesített a bajnokság során, ráadásul a rájátszásban megkoronázta egész éves munkáját. Ezúttal nem csak a néhány héttel korábban befejeződött szezont elemeztük a játékossal, hanem előre is tekintettünk, hiszen hamarosan az első osztályban is megmutathatja a Haladás, mire képes.

Sejtetted, hogy ennyire eredményes szezont zártok?

Először talán nem, de azért titokban bizakodó voltam. Reálisan próbáltam nézni a helyzetet. Tudtam, hogy van esélyünk szép eredményt elérni és mindent mérlegre téve nyugodtan kijelenthetem, rajtunk kívül a Pécsnek és a Balatonfürednek volt bajnokesélyes csapata.

A rivális csapatok erősítésének ellenére az alapszakaszt mégis utcahosszal nyertétek meg.

Azért nem kell ezt túlgondolni, hiszen minden csapat azért dolgozik, hogy jobb legyen és megnyerjék a soron következő mérkőzésüket. A mi helyzetünk annyiból volt más, hogy mindenki bennünket akart megverni. A jó csapatszellem, no és a kemény edzések mindig átsegítettek minket a holtpontokon.

A csapat rutinos játékosa vagy, mégis úgy tűnik, hogy van benned drukk. Jól érzem?

Igen, de talán ez az egészséges, nem? Én minden találkozó előtt izgulok, még a sereghajtó elleni összecsapásnál is. Ez a "stressz" segít abban, hogy rákoncentráljak a mérkőzésekre. Ennek köszönhető, hogy alázattal készülök minden meccsre.

A Miskolc elleni, feljutásért vívott összecsapás is ebbe a kategóriába tartozik?

Arra még inkább ez volt a jellemző, hiszen képzeld csak el, a keleti csoport bajnokával kellett két mérkőzésen eldönteni azt, hogy ki a jobb. Nem ismertük őket, a játékukat is csak videós felvételek alapján tudtuk feltérképezni.

Ahogy most elmeséled, nehéz feladatnak tűnt őket legyőzni.

Valóban az volt, de titokban reménykedtem és voltak jelek, amik azt vetítették előre, hogy lehet keresnivalónk ellenük.

Mire gondolsz pontosan?

A miskolci találkozón már két szett előnyünk volt, amikor érthetetlen módon megtorpantunk. Nem akarok a játékvezetőkkel foglalkozni, mert szerintem képes a csapatunk elviselni azt is, ha szembeszéllel kell játszanunk. A visszavágón pedig nagyon elszántak voltunk. A hibáinkat kielemeztük és az ellenfél is meglepett minket azzal, hogy a mérkőzés napján utazott Szombathelyre, ráadásul nyolc játékossal érkeztek. Ettől függetlenül ragyogó játékkal sikerült nyernünk és visszavágtunk az elszenvedett vereségért is.

Jó, hogy említetted a jó teljesítményt, hiszen Te is ragyogó játékkal rukkoltál ki.

Köszönöm szépen az elismerést. Valóban én is úgy érzem, hogy mindent megtettem, ami tőlem telt. Doppingolt az is, hogy születésnapom volt és sokan eljöttek. Amúgy is nagyon szeretek hazai közönség előtt játszani, de a feljutásért vívott találkozón kihozni magadból a maximumot, az valami fantasztikus érzés.
 

Lehet még fokozni, hiszen jövőre az első osztályban játszik a csapat. Új osztály, új ellenfelek...

...új otthon, új játékosok. A jövő még elég képlékeny, de annak örülnék a legjobban, ha a csapat állandósítani tudná a helyét az első osztályban. Ehhez sok mindenre szükség lesz. Új játékosokra, több edzésre, gyakorlásra és persze pénzre. Viszont, ha mindent mérlegre teszünk, akkor megéri az áldozatot, hogy egy élvonalbeli női szakosztálya is legyen a városnak.

Mi lesz a sorsa Mohl-Beneóczky Annának?

Ha arra irányul a kérdésed, hogy folytatom-e a játékot, akkor a válaszom egy határozott igen. Persze ez nem csak rajtam múlik, de nagyon szeretnék részese lenni ennek, a csapatra váró utazásnak...