Rögös út vezetett a szombathelyi Felszabdulási Emlékmű 1970-es átadójáig, ahol Kovács Antal, a megyei pártbizottság első titkára a következő szavakkal köszöntötte a kész művet:

“Történelmi évfordulót köszöntünk ma. Április 4-ét, hazánk felszabadulásának napját, legnagyobb nemzeti ünnepünket, amely kimeríthetetlen forrása népünk alkotó erejének, felemelkedésének.”

Már régóta foglalkoztatta az emlékmű állítás kérdése Szombathely Végrehajtó Bizottságát, és 1968-ban a 25. évforduló közeledtével ismét felvetődött a téma. Még ebben az évben, napra pontosan január 11-én megszületett a határozat is. A javaslat egy új pályázat kiírása volt “Felszabadulási Emlékmű” témában, amelynek felépítését a Jókai utca, Jégpince utca és Homok út közötti dombon, a Gagarin út tengelyében kell végrehajtani.

A felhívásra hét pályamű érkezett, köztük kettő Heckenast Jánostól. Az 1968. június 7-i elbírálás során egyiket sem találták hibátlannak, de Heckenast pályaműveinek alapgondolatát, ötletességét érezték a legmegfelelőbbnek. Mivel a további pályázatokat nem látták alkalmasnak, így a díjazásra meghirdetett három hellyel szemben, csak kettőt részesített a második hely jutalmában a bizottság.

A két pályaművet még abban a hónapban be is mutatták, majd a Végrehajtó Bizottság a makettek elkészítése mellett döntött, csak aztán választották ki a kivitelezésre alkalmas verziót. A makettek átdolgozása miatt elhúzódó döntés végül a lobogó zászlókat ábrázoló mű mellett tette le voksát. 1968. december 28-án pedig a kivitelezési tervek megrendelése is megtörtént, így megkezdődhettek a munkálatok.

A tervek 1969 márciusára elkészültek, egyetlen kétely merült fel csupán ez idő alatt: biztosan a legmegfelelőbb helyre kerül az emlékmű? Monumentalitása, mondanivalója, egyedisége miatt sokan inkább a város középpontjába szerették volna elhelyezni Heckenast “zászlóit”. Ehhez egy teljes parkot megterveztek, ahol minden fa és bokor helyét meghatározták.

Az építkezés megkezdése után a városban olyan pletykák kaptak szárnyra, miszerint az Emlékmű kivitelezése miatt nagyon nehezen lehet cementhez jutni, de ezek hamar elhaltak.

Volt, hogy a helyi gimnazisták segítettek terepet rendezni a munkálatok megkezdése előtt.

A legmagasabb pontján 29 méter magas emlékmű végül 414 köbméter betonból készült el, és 1970-ben megtörtént a felavatása is. Április 4-én a korábbi esős időjárás kicsit visszafogta magát, és még a nap is kisütött. Az ünnepségre több mint húszezren mentek el, hogy saját szemükkel láthassák az elkészült alkotást.

A tervezés, a kivitelezési munkálatok során megmozgatott tömeg meghozta gyümölcsét, és a város a Felszabadulási Emlékművel gazdagodott, amely 1989-ig Szombathely városának címerében központi helyet foglalt el. A rendszerváltás után a városi címerből az Emlékmű ki-, az emlékműről pedig a vörös csillag is lekerült.

Köszönjük a Berzsenyi Dániel Megyei és Városi Könyvtár munkatársainak a segítséget!