Szombathelyen 1895-ben döntöttek arról, hogy legyen villamosvasút a városban. A közúti vasút kivitelezését a Vasvármegyei Elektromos Művek Rt. (VEMR) végezte, az üzemet pedig az 1897-ben megépült ikervári vízerőmű kapacitására alapozták a szakemberek.
Az első villamosvonal a régi pályaudvari épülettől a Nagykar utcai kocsiszínig és áramátalakító telepig tartott, ez nagyjából 1,6 kilométert jelentett, 1000 milliméteres nyomtávon és Phoenix-síneken. 1897. június 4-én, 3 motorkocsival elindult a szombathelyi villamosközlekedés.
A folyamatos fejlődések kora
1899. november 15-én adták át az Óperint és Kálvária utcai szakaszokat, 1903. december 18-án már a pályaudvar új felvételi épületéig ért a villamos sínpárja. A Kálvária utca végén lévő (új) remízt 1915-ben adták át, így a Nagykar utcai vonalszakaszt valószínűleg nem használták.
A csúcspontot az 1970-es évek jelentették, akkor évente 7 millióan utaztak a szombathelyi villamosokon, ami reggel 5 órától az utolsó budapesti vonat beérkezéséig, vagyis legalább 23:15-ig (de mindig megvárták a késő vonatot) 5 percenként járt és keresztülszelte a korabeli városunk.
Az egyvágányú pálya 7 vagy 14 perces ütemű közlekedést garantált és 3 kitérőben kerülte egymást a 4 kocsi. 1950-ben a város vette át az üzemeltetést, ekkor alakult a Szombathelyi Villamos Vasút (SZVV) és átálltak a troliszedőről a líraszedőre. A szombathelyi villamosvasút fénykorában 3,1 kilométer hosszú volt. Végül 1974. augusztus 20-én megszüntették.
Motorkocsik
Az első 3 motorkocsit a Neuhausen am Rheinfall-i Sweizerische Idustriegesellschaft építette míg a villamos berendezéseket a genfi Compagnie de l'Industrie Électrique et Mécanique biztosította. Ezek a kocsik eredetileg troliszedősek és nyitott peronúak voltak, csak később kaptak zárt szélvédőt.
1900-ban újabb két motorkocsit vett a város, ezek egy évvel később állhattak szolgálatba, s bár a kivitel ugyanaz volt, ezeket már a Roessemann & Kühnemann építette és gyárilag voltak zárt peronosak és még postaláda is volt rajtuk.
1900-ban a Roessemann & Kühnemann újpesti gyára két nyitott pótkocsit is készített, amik a VEMR-nél a 11-es és 12-es pályaszámot kapták - míg a motorkocsikat 1-től 5-ig számozták - és 1901-től kezdték szállítani az utasokat, de ekkor már zárt peronúak voltak. 1920-ban a pótkocsikat átszámozták és a 6-osként és 7-esként közlekedtek tovább.
1951-ben megérkezett az első 5 sínautóból átalakított kis motorkocsi Szombathelyre, majd 1952. december 21-én, amikor üzembe helyezték a két BKVT J típúsú kocsiból átépített villamost is, a 7 régi kocsit kivonták a forgalomból és ahogy azt már korábban említettük 1974. augusztus 20-án pedig végleg bezárták az egészet. Íme egy remek videó az utolsó napról:
Egy darab múlt a jelenben
A szombathelyi villamos emlékét őrzi az 1-es számú villamoskocsi, ami ma a Schmidt Múzeum kertjében található, korábban a főpályaudvar előtt volt kiállítva (1997-2007), de ott folyton a vandálok áldozata volt.
2009-ben szó volt arról, hogy 2 irányban 1 pályán új villamos pálya épül Szombathelyen, de ez végül nem valósult meg.
Címlapkép: Fortepan.hu
