A részben Árpád-házi származású cseh királyfit, Premysl Vencelt 1301-ben koronázták magyar királlyá, a 12 éves Anjou Károly (Róbert) ellenében. A trónharcok során Vencel kezében tartotta az „aduászt”, azaz a Szent Koronát. Magyar királyként a László nevet vette fel, amelyhez épp annyi köze volt, mint az országhoz, ahol uralkodni kívánt. A koronázásakor mindössze 11 éves erélytelen és összeférhetetlen uralkodó hamar rákapott az italra. Mindez tökéletes bábkirállyá tette őt az országot ténylegesen kézben tartó bárók számára, akik Vencel mellett sorakoztak fel. A nagyurak támogatása azonban nem volt elég arra, hogy Vencel, azaz László törvényesen is trónra lépjen, hiszen ellensége, a nála mindössze egy évvel idősebb, ám jóval rátermettebb Károly (Caroberto) a pápa támogatását élvezte.

A kis cseh királyfi a trónharcok gyötrelmei között az alkoholban keresett vigaszt.

1304-ben lemondott a magyar trónról, és hazatért Csehországba, hogy apja halálát követően ott töltse be bábkirály szerepét. Azonban nem adta meg Károlynak azt az örömöt, hogy a Szent Koronát rá ruházza át. Helyette a bajor herceget, Wittelsbach Ottót örvendeztette meg a fejékkel. Ottó sem éppen az ügyességével írta be magát a magyar történelembe… A koronát Erdélybe menet útközben elhagyta, ő maga pedig a vajda fogságába esett. A Szent Koronát természetesen megtalálták, és az ország nagy szerencséjére ezután már jó kezekbe, vagyis jó fejre került. I. Károly (Róbert) fejére.
Hogy mi lett Vencel sorsa? Magyarországi országlása után cseh királyként napjait alkoholmámorban tengette, s végül ez okozta a vesztét is. A fiatal uralkodót Olmützben italozás közben megkéselték. Egyes cseh történetírók szerint

tivornyázás közben kellett az árnyékszékre mennie, és miközben a dolgát végezte, leszúrták.

Egy másik leírás szerint egy ivócimborájával részegen verekedtek, mígnem Vencel késsel a mellkasában végezte. Egy biztos: ez a függőség valóban a bukott magyar király vesztét okozta. Halálával Csehország első dinasztiája, a 400 éves Premysl-ház halt ki. Így múlik el a világ dicsősége - sopánkodhattak a kortársai.