- 1982-ben még előszele sem volt a szocialista rendszer későbbi összeomlásának. A rendszerváltozás reális lehetősége meg sem fordult senki fejében. A szigorúan állami kézből irányított tervgazdálkodás korában honnan jött a gondolat, hogy magáncéget alapítsanak?
- 1982 január elsejétől – egy törvénynek köszönhetően – lehetővé tette az állam, hogy társas vállalkozások jöhessenek létre. Nekem ekkor volt egy hat főből álló gazdasági munkaközösségem, amely elsősorban lakások, családi házak és intézmények kisebb-nagyobb felújítására szakosodott. Főállásban az Ingatlankezelő Vállalatnál dolgoztam a felújítási csoportban, műszaki ellenőrként. Ez idő alatt munkám mellett folyamatosan képeztem magam. Közben tapasztaltam, hogy a lakások, lakóházak kisebb javítására, felújítására nincs elegendő állami kapacitás. A nagyobb állami és tanácsi építőipari cégek, mint a VASÉP, TANÉP, ÉPSZÖV csak nagyobb volumenű munkákat vállaltak el, ezért alapítottam egy GMK-t, amelynek az volt az alapgondolata, hogy A-tól Z-ig, több szakmát összefogva, esetenként még a tervezést is beleértve vállalunk kisebb felújításokat és egyéb kivitelezéseket.
- Az ötlet mellett ehhez nyilvánvalóan két dologra még szükség volt. Egyrészt induló tőkére, másrészt megfelelő szakemberekre.
- Valóban nem volt egyszerű feladat. Volt valamennyi megtakarított saját pénzem, amit befektettem a vállalkozásba. Először természetesen kicsiben kezdtük, mindössze hatan voltunk a GMK-ban. Feladtam az addigi egzisztenciámat, főállásban kezdtem el felépíteni a céget. Szakembereket, kőművest, festőt, villanyszerelőt, asztalos, lakatost, sőt tervezőt vettem fel. Így már komplett szolgáltatást tudtunk nyújtani a lakosság és az intézmények számára. Tehát tényleg komplex szolgáltatást nyújtottunk.
- Ekkor ezek szerint kereskedelemről még nem volt szó. Honnan jött ez a képbe?
- Az első években, miután sok cégnek, vállalkozásnak dolgoztunk, sok különféle anyagra volt szükségünk. Akkor pedig Magyarországon az ún. elosztásos kereskedelem működött, ami komoly beszerzési problémákat, gyakran hiányt okozott. Ilyen termék volt többek közt a festék is. Közben pedig a cég –hála a sok megrendelésnek, megbízásnak- folyamatosan fejlődött és növekedett, ezért egy idő után saját műhelyeket építettünk. Két évig dédelgettem azt a gondolatot, hogy nyissak egy festékboltot, ami amellett, hogy a saját igényinket kielégíti, a lakosságot is ki tudja szolgálni. Így nyitottuk meg első üzletünket az Óperint utcában, a mai bolt helyén. Azután tovább gondoltam a lehetőségeket és egy teljes üzlethálózatot szerveztem és építettem fel. 1991-ben nyílt az első bolt, ezzel egy időben kezdtük meg a nagykereskedelmi tevékenységünket.
- Így mára fő profillá vált a kereskedelem.
- Így van, s ezzel együtt egy idő után az építési-felújítási tevékenységünket megszüntettük. Ma 11 üzletünk van, ebből 4 Szombathelyen, a többi vidéken, többek közt Sopronban, Zalaegerszegen, a legtávolabbi pedig Várpalotán. Emellett beszerzési társulást is létrehoztunk, ami segítette a munkánkat, sőt a többi festékkereskedésnél jobb és kedvezőbb beszerzési lehetőségeit is tudtuk biztosítani.
- Mondhatjuk, hogy a Renovo a térség meghatározó szereplője ezen a piacon.
- Tény, hogy komoly szerepünk van, de nem vagyunk egyedül, a versenytársaink is fejlődnek. Mi sem ülünk ölbe tett kézzel, igyekszünk folyamatosan haladni a korral, ezért folyamatosan fejlesztjük üzlethálózatunkat, áruházainkat, valamint az értékesítési politikánkat. Csak így tudunk a piacnak megfelelni és versenyképesek maradni.
- Ehhez elengedhetetlen a megfelelő, jól képzett és céghez lojális munkatársak megtalálása.
- Nagy gondot fordítunk arra, hogy a munkatársaink a kor kihívásainak megfelelő tudással rendelkezzenek, amely felmérését a felvételi interjúkat megelőzően és az interjúk során is körültekintéssel végezzük. Jelenleg mintegy hatvan fő dolgozik nálunk. Minden munkatársunkat a pozíciójának megfelelően továbbképzésben részesítünk.
Fontos, hogy az üzleteinkbe betérő vásárlók hozzáértő, segítőkész eladóinktól kapjanak tanácsot. S az sem mellékes, hogy ők tulajdonképpen a cég arcai is.
- 40 év nem kevés idő, egy egész emberöltő. Az egykori alapítók közül van olyan, aki még Önöknél dolgozik?
- Sajnos már nincs, de büszkén mondhatom, hogy
nagyon sok törzsgárda tagunk van, olyan is, aki több, mint 30 éve dolgozik vállalatunknál. A humán erőt nagyon fontosnak tartom, ezért igyekszünk megbecsülni őket.
A csapatunk tagjait külön-külön 5 éves ciklusokban köszöntjük jubileumuk alkalmával. Mindig arra törekszünk, hogy olyan emberek jöjjenek cégünkhöz, akikkel hosszú távon, csapatot alkotva működhetünk együtt.
.JPG)
- A hétköznapi munka mellett Önök nagy figyelmet fordítanak a társadalmi szerepvállalásra is.
- Több területen is jelen vagyunk, a
mottónk itt az, hogy ahol tudunk, segítünk.
Fontosnak éreztük például, hogy a 2011-es vörösiszap-katasztrófa áldozatait támogassuk. De próbáltunk enyhíteni a magyarországi árvízkárosultak nehézségein éppúgy, mint a szegénységben élő kárpátaljai nemzettársainknak. Az év elején kitört háború kapcsán elsők között támogattuk pénzadománnyal a „Híd a Kárpátaljáért” szervezetet, de a mostani „Jónak lenni jó” akcióban is részt veszünk. S az említetteken kívül még sok egyéb támogatást is nyújtunk az élet különböző területein a rászorulóknak.
- Ön és a cége is számos szakmai elismerést kapott ez idáig, amikre bizonyára jó szívvel gondol. Ám lehet, hogy Ön mégis valami másra a legbüszkébb, ha igen mi az?
- Magára a Renovo cégre vagyok a legbüszkébb, valamint arra, hogy a Pannon Csoport az év emberének választott, elismerve a csoport érdekében is kifejtett munkámat. A rögös úton sikerrel tudtam végigmenni, nincs olyan, amit megbántam volna, mindent ugyanúgy csinálnék. Mindig az motivált, hogy napról-napra fejlődjünk, legyenek előremutató, új céljaink.
Anno, a vállalkozás alapításakor három fogalmat mellőztem a gondolkodásomból és az életemből, mégpedig a „nincs”, a „nem tudom”, a „nem lehet” kifejezéseket.
Eszerint dolgozom és élek, s az élet igazolta, hogy saját erőből is mindig mindent meg lehet oldani, s így jutunk igazán előbbre.
Fotók: Tóth Ákos, frisss.hu
