A vasfüggöny 1948-as leeresztése után pilóták, illetve repülőgép-szerelők már sikeresen elkötöttek fél tucat katonai vagy vitorlázó repülőgépet, mégis 1956. július 13-án fordult elő először az, hogy egy erőszakkal megszerzett Malév-géppel külföldre jussanak a géprablók. Nyugat-német földre érve a hét gépeltérítő - s hozzájuk csatlakozva két utas - azon nyomban politikai menedékjogot kért és kapott.
Ám mi volt az előzmény? A lábatlani cementgyár bokszklubjában
két huszonéves segédmunkás elhatározta, hogy bármi áron is, de elhagyják Magyarországot.
Az egyikük Iszák Ferenc, aki korábban „újságíróskodása során végképp csalódott a szocializmusban”. A másik, Polyák György, aki korábban a Magyar Néphadsereg berepülőpilótája volt, de kulák származása miatt mint megbízhatatlant leszerelték.
Az akcióhoz Iszák két bokszolótanítványát, a nehézsúlyú Balla Józsefet és Kis Gábort, Polyák pedig két amatőr vitorlázórepülőt, Pintér Károlyt és Jakabfy Józsefet szervezte be, velük tartott Iszák felesége, Emese is. A társaság 1956. július 13-án reggel a Vörösmarty cukrászdában találkozott először, csak ott ismerték meg egymást, és innen már együtt indultak a repülőtérre.
Az előre megbeszélt jelre - „Jé, ott van Győr!” - a csapat tagjai elkezdték ütlegelni az utasokat, azt remélve, hogy köztük van a repülőgépeken - tudtukkal álruhában utazó - ávós kísérő. Hamarosan kiderült azonban, hogy
Doktor Elek ÁVH-s alhadnagy a pilótafülkében tartózkodott.
Arra a később lefolytatott vizsgálatok sem adtak választ, hogy a gépkísérő miért nem használta fegyverét a 8-10 percig tartó gépelfoglalás közben. Vallomásában Doktor úgy fogalmazott, hogy „a várható tűzharcra tartogattam a töltényeket”, a fegyverszakértői vizsgálat szerint azonban pisztolya feltehetően csütörtököt mondott. Akárhogy is, a pilótafülkéért folytatott közelharcot is a bokszolókkal megerősített disszidenscsapat nyerte. Miközben a gépeltérítők áldozataik és saját sérüléseik bekötözésével foglalatoskodtak, Polyák 300-400 méteres magasságban a radarfigyelő rendszert kikerülve navigálta át a határon a LI-2-t.
A gép - az üzemanyag fogytával -
a Münchenhez közeli, ingolstadti NATO-támaszpont épülő, véletlenül meglátott leszállópályáján landolt.
Nyugaton szabadsághősként ünnepelték a csoportot, akik rögtön a világsajtó érdeklődésének középpontjába kerültek, talán ennek tudható be, hogy az amerikai kémelhárító ügynökség is azonnal felfedezte őket, és megkezdte a kihallgatásukat. A gépeltérítés két huszonéves vezéralakja az amerikai hírszerzéstől kapott visszautasíthatatlan ajánlatot: egyikük rövidesen a CIC ügynöke lett, míg a másik az USA légierejének pilótájaként végzett titkos küldetéseket.
2013-ban az alaptörténetből - fikciós elemekkel is átszőve - Fazakas Péter rendező Köbli Norbert forgatókönyvéből „Szabadság különjárat„ címmel filmet készített. A forradalom előszeleként is emlegetett akcióról Iszák Ferenc - már Frank Iszakként - írt angol nyelvű regényt Szabadrepülés (Free for All to Freedom) címmel.
Források: index.hu, mult-kor.hu
