Pünkösd ünnepét a keresztény egyházak annak emlékére tartják, hogy Jézus mennybemenetele után a Szentlélek leszállt az apostolokra. Az elnevezés a görög pentekoszté, azaz ötvenedik szóból származik: a Szentlélek eljövetelének ünnepe a húsvét utáni 50. napon van.
Ószövetségi előképek
Az 50. nap a zsidó vallásból ered. Ők ünnepelték a pészach utáni 50. napon az aratás, majd később a Tízparancsolat adományozásának ünnepét. Az Ószövetségben még zarándokünnep volt, amelyen Izrael fiainak meg kellett jelenniük Isten színe előtt. Pünkösd tehát örömünnep volt, melyen hálát adtak Istennek a búzatermésért, és ilyenkor mutatták be az első termést. A Második Törvénykönyv önkéntes adományokat írt elő, melyeket a szentélyben kellett elfogyasztani, és meg kellett osztani a szegényekkel és a levitákkal.
Jézus ígérete
Jézus korában az ünnep történeti jelleget öltött. A Sínai-hegyen kapott Törvény kihirdetésének emléknapja lett, ilyenkor nagy sokaság zarándokolt mindenfelől Jeruzsálembe. Ez az esemény az Egyiptomból való kivonulás utáni 50. napon történt. Az Újszövetségben a Jézus feltámadása utáni 50. nap a Szentlélek eljövetelének napja. Jézus mennybemenetele előtt (ez föltámadása után 40 nappal történt) megismételte a Szentlélek eljövetelére vonatkozó ígéretét:
„Megkapjátok a Szentlélek rátok leszálló erejét, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, s egész Júdeában és Szamariában, sőt egészen a föld végső határáig” (ApCsel 1,8).
Az első pünkösd
A várakozás és készülődés napjaiban a 11 apostol és a tanítványok - valószínűleg a Templom tornácainak közelében - „egy szívvel, egy lélekkel állhatatosan imádkoztak az asszonyokkal, Máriával, Jézus anyjával és testvéreivel együtt” (ApCsel 1,14). A mintegy 120 főnyi közösség megválasztotta az árulóvá lett Iskarióti Júdás utódját, Mátyást apostollá. Amikor pedig elérkezett pünkösd napja, „mind együtt voltak ugyanazon a helyen. Egyszerre olyan zúgás támadt az égből, mintha csak heves szélvész közeledett volna, és egészen betöltötte a házat, ahol ültek. Majd lángnyelvek jelentek meg nekik szétoszolva, és leereszkedtek mindegyikükre. Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és különböző nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogy a Lélek szólásra indította őket.” (ApCsel 2,1-4.)
Amikor az összesereglett, mindenféle nyelvet beszélő zarándokok saját anyanyelvükön hallották szólni az apostolokat, érthető módon elcsodálkoztak. Péter ekkor elmagyarázta, hogy amit látnak, az a próféciák beteljesedése: „Tudja meg hát Izrael egész háza teljes bizonyossággal, hogy az Isten azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek, Úrrá és Krisztussá tette!
E szavak szíven ütötték őket, meg is kérdezték Pétert és a többi apostolt:
- Mit tegyünk hát, emberek, testvérek?
- Térjetek meg és keresztelkedjék meg mindegyiktek Jézus Krisztus nevében bűnei bocsánatára. Akkor megkapjátok a Szentlélek ajándékát, mert az ígéret nektek és fiaitoknak szól, meg azoknak, akiket, bár távol vannak, meghívott a mi Urunk, Istenünk. Meneküljetek ki ebből a romlott nemzedékből!"
A főapostol szavai nyomán még aznap több mint háromezer ember merítkezett alá a közeli Siloám mikvéiben (rituális fürdőiben), azaz megkeresztelkedett. Belőlük alakultak az első ókeresztény gyülekezetek. A liturgiában a pünkösd a húsvét beteljesedésének - a Szentlélek eljövetelének, ajándékainak kiáradása, az új törvény és az Egyház születésének - ünnepnapja.
